Városi reáliskola, Esztergom, 1877

don járhatnak az országban s minden vám alól fel vannak mentve. A királynak ha közéjök megyen, három szállás-költséget tartoznak fizetni, az erdélyi vajdának kettőt. E kiváltságok által Erdélyben a szász nemzet egy nevezetes része, külön politikai testté vált. Ez lett oka s forrása azon küzdelemeknek és vágyaknak, mely a többi szászokban felébredt, kik addig nem nyugodtak, mig a nevezett szabadalmakat magok számára is ki nem vivták, mi a XV-ik század má, sodik felében be is következett. III. Béla (i 173—1196) ki egyike volt legjelesebb fejedelmeinknek, kiknek kormánya a népet boldoggá, az országot hatalmassá tette,- a pécsi püspöki templom jobbágyainak oly kiváltságokat adott, melyek nagyban hasonlitottak a mai szab. kir. városok szabadságaihoz. Fel lettek mentve a vámok alólsem a király, sem a nádor, sem az ország birája Ítélőszéke előtt nem tartoztak megjelenni, csak saját püspökük előtt s ott is csak mint nemes emberek voltak perelhetők.

1) II. Endre (1205—1235) az aranybulla XIX. pontjában minden nemzetbeli idegenek (hospites cunctorum nationum) jogait megerősíti, Spalatrónak s némelyek szerint Korpona-, Szeged-, Debrecen- s Trencsénnek oly kiváltságokat adott, minővel csak a várnemesek bírtak-) A Bárcaságban megtelepité a német lovagrendet. Egy folyókkal gazdagon hasított tartomány ez. A feketeügy völgyét meredek ormok, óriási sziklafalak s a távol kékjében feitundöklő havasok szegélyezik. A telepítés célja, a határszélek védelmezése volt a kunok betörései ellen. Midőn a lovagok e vidéket birtokukba vették, puszta és lakatlan volt. A lovagrend rövid ittléte alatt a vadon felvirágzott. A lovagok nyomában telepek jöttek, németek Németországból, ') Lásd Caiatus pécsi püspöknek adott kiváltságlevelét: Libertás Populorum tcc.esiae Qumqueecciesiens.s I 91-böi Lndlichernéi: Alomim-nta Arpadiana 394. „Laaem eosuem— Aimisiad (dalmát város lakosai penrui commisünus libertaie, qua nobiies, seu lota comuiu.iitas Spaiatensis per gloriosissimus Andreas et aiios regiis, cuirc et .ciicmui recor dacon Jin midiajtious ipsorum luter.s privilegialiou» aurea o Ua suui statuu ec.aouau." — Horváth isiváu. Tud. (jryüjt. 1819.1. k