Városi reáliskola, Esztergom, 1877

ösztönének s azon helyes érzéknek köszönhette, melylyel a válságos pillanatokban fel tudta ismerni és fogni valódi érdekeit, jövő létének biztosítékait. Alig egy századdal új hazája megalapítása után, áthatva a kereszténység befogadásának szükségességétől, nem a görög, hanem a közelebbről ismert német és olasz befolyásnak nyitotta meg országát. A X-ik század második felében jelennek meg hazánkban az első hittéritők s egy fél századdal utóbb, Magyarország minden izében keresztény állam. A nemzet múltja, fejlődése, szokásai, jelleme, a kereszténységtől átszellemül, ez képezendi nagyságát, ez óvja meg a hanyatlástól s mondhatni az enyészettől. A római egyház intézményeivel a nyugoti műveltség összes feltételei behozattak s részint fenmaradtak eredeti alakjokban, részint szerencsésen beolvasztattak a nemzeti elemekbe. Ily uton jöttek hazánkba a községi és városi kormányformák, ily módon keletkezett a polgári rend. A hazai polgári rend tehát, sokban különbözik a külfölditől. Külföldön e fontos társadalmi átalakulást többféle körülmény hozta létre. Ott a pórnép elégületlensége az úri renddel, itt a terjedő keresztény műveltség; ott a községek, oltalmul szolgáltak a hűbéri erőszak s a politikai bomlottság ellen, itt a civilisatio forrásai, őrei voltak. Németországban a királyok védrendszere a betörő nemzetek ellen, adott létet a városoknak. Francia és Németalföldön a vad normannok dúlásai, kényszeritették a fejedelmeket városok emelésére. Mig a külföldön heves és hosszan tartó küzdelmek biztosíthatták csak a polgárok rendiségét, az alatt nálunk e néposztály a királyok gondoskodásainak legbecsesb tárgyát képezte, s annak idejében minden bonyodalom nélkül az országgyűlés kiegészítő részévé vált; mert állami organismusunkban sem az olygarchia nem fejlődhetett feudalismussá, sem a városok nem válhattak mind megannyi önálló köztársaságokká, sem a királyság nem lehetett absolut hatalommá. Ezred-éves alkotmányunk sarkalatos elve az önhatóság, a szabadság, („nihil de nobis sine nobis") Ezt a magyar nemcsak szerette és meg-