Városi reáliskola, Esztergom, 1876

6 juk, azt fogjuk látni, hogy az, részben már elszáradt virágpamatokból áll, melyek finom szövet által vannak körülvéve s igy kis gombolyaggá összehúzva. Ha már most e fészket tenyerünkön szétmorzsoljuk, úgy annak közepén — kivált a nap melegebb óráiban — legtöbb esetben megtaláljuk a hernyót; ha pedig az állatka nem volna a fészekben, akkor éppen pusztító munkájával van elfoglalva. Hogy e rovar kártékony voltáról meggyőződhessünk, válaszszunk el ily gyanús virágkócsánt a szőllővesszötől s tegyük azt nagyító üveg alá. Kevés kivétellel feltalálandjuk a hernyót, de vissza fogunk riadni ama pusztítástól, mely szemeink előtt ilykép feltárul. Látni fogjuk, mily gyorsasággal s mily fáradhatatlanul dolgozik a hernyó a virágpusztitás munkáján; láthatjuk, mily dühös mohósággal sző körül minden egyes bimbót finom sodrású fonallal ott, hol a virág a száron nyugszik; miként szorítja meg a fonalat, hogyan fűz bimbót bimbóhoz; mikép fordul második majd harmadik virághoz, hogyan iparkodik azokat mind körülövezni; látni fogjuk, miként rágódik e hernyó a virágokon minden irányban ; egyszóval a virágokat oly elpusztított állapotban szemlélendjük, hogy önkénytelenül is azon kérdés merül fel előttünk, miként lehetséges, hogy ily parányi féreg oly óriási pusztitást okozhat? Az egyik virágkócsán megsemmisítése után a hernyó a másikát pusztítja el és e dúlás a szőllő-virágzás idejéig tart. Ennek elmultával a még érintetlenül maradt szőllőbogyócska lehányja lágy burkolatát, a szár keményebb s a bogyócska kesernyés-savanyú izű lesz, a mi úgy látszik nem felel meg eléggé a hernyó inyenczségének, mert a virágszárat ekkor elhagyja. Egészséges szőllőszemek lehámlása akadálytalanul történik, mi a pókhálószerű szövedékkel körülfontaknál azonban lehetetlen, minek következtében az ily szőllőbogyócska leszárad s végre aláhull.