Városi reáliskola, Esztergom, 1869

4 természeti erőket és anyagokat ugy tudjuk kizsákmányolni, hogy az e részben magasan fölöttünk álló külfölddel egyenlő színvonalra tudunk emelkedni. Jelen értekezés tárgyát a szén képezi. Ezen test bármily igénytelennek látszik is, még is egyike azon tényezőknek, melyek mind a föld alkotásában, mind az állat- ősnövény világ képzésében kezdettől fogva mai napig lényeges részt vettek, és jelenleg is vesznek. A szén t. i. földünk felületének nagy részét képezi; növény pedig egyetlenegy sincs, melynek tetemesebb része szén nem lenne. Ugyan az áll az emberről és minden néven nevezendő állatról is. A tiszta szén, vagy vegyészi nyelven széneny, szilárd, fekete, íz és szag nélküli test, közönséges körülmények közt soha meg nem változik, izzatva kékes láng fejlődése mellett elég és elillan sem vízben, sem savakban, sem egyéb folyadékokban nem oldékony, és változatlan alakban táplálásra nem alkalmas. — Ritka test az, mely akármi erőszakos változtatási kísérleteknek oly makacsul tudna ellentállni, mint a gyönge, porlékony szén. — A szén a lehető legmagasabb höfoku olvasztó kemenczékben sem olvad ; csak is igen erős galvánfolyam képes némileg erőt venni rajta. Desprelznek csak is 735 galvánelem alkalmazása által sikerült apró széndarabkákat megolvasztani. A széneny három egymástól igen eltérő alakban találtatik a természetben. Az egyik a közönséges vagyis alaktalan szén. A másik graphit (iria,) mely jegöczödött széneny. A harmadik a gyémánt, mely szinte, dc más rendszer szerint jegöczödött széneny. Az alaktalan szén találtatik a faszénben, a kőszenekben, tőzegben, koromban, csont- és egyéb állati szenekben. A szén előállítható minden szerves testből (állat vagy növény,) ennek légmentes elégetése által. — Ezen eljárás száraz párlásnak neveztetik. Ha az elégetés a levegő hozzájárulása mellett történik, akkor a szén jobbadán elég, és csak aránylag kevés hamut (ásványrészeket) hagy hátra. A száraz párlásra alább kerülvén a sor, egyelőre a már kész szénre fordítjuk figyelmünket. A szén, mely fából nyeretett, ritka, likacsos szerkezetű test, még pedig kemény vagy lágy a szerint, amilyen a fa volt. Szivacsossága onnan eredt, hogy az égetés által a fatömegének egy része mint légnemű vegy elillant. A likacsokba behatol a levegő, azért a faszén igen könnyen gyúl és ég. A csontszéű, melynek előállítása hasonló az ellőbbihez, még