Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1947

1 7 i - ' amikor nincs, mintha mindig a legjobb rendén menne dolgod ! Tűrj, szenvedj, dolgozz, s imádkozz Isten és embertársaid iránt való szeretetből. !" S ezt a célját meg is valósította. Nem hiába hangoztatta : „Az én Jézusom a szeretet mártírja volt, én is az akarok, lenni." Megmutatta a második világháború borzalmas poklában, amikor a bombázások közepette és az ostromok alatt bejárta az óvóhelyeket, s az elveszett remény helyébe újat vitt. Amikor a gyűlölet talán nagyobb volt a harctér mögött, mint az ellenfelek között, akkor élete kockázatával is segített, hogy megmentse embertársai életét. Nemcsak elviselte szeretettel az őt ért bántalmakat, s az ellene vétkezőknek megbocsátott nagylelkűen, hanem ő maga is hirdette rendületlenül, mert tudta, hogy „a szerétet örökké megmarad, s a legszebb erény lesz, mert Krisztus keresztfája és halála tanította meg reája." S hogy eszméjét megértették, azt megmutatták a* jóbarátoknak és tisztelőinek százai, akik mind kisírt szemmel vettek tőle búcsút, s elkísérték utolsó útjára. A sok-sok koszorú, az üde illatos virágok a sírhanton elhervadnak, a könnyek gyöngyei felszáradnak, véresre sírt szemünkből, de példája és halhatatlan emléke köztünk él — mindörökké 1 „Kedves barátunk és tanárunk, boldog legyen álmod! — Színrőlszínre lássad a szép mennyországot ! — E zordon sírhantnál nem ér véget útunk — Fent az égben egykor újra találkozunk!" — Dr. Sulyok Elrém. Az iskola muh ja. A mai gimnázium ősének az esztergomi káptalani iskolát tekinthetjük, mely 1000 körül már bizonnyal állott és 1543-ig, a török hódoltságig működött. Első mesterei a dolog természete szerint bencések voltak, mint lector- és kántorkanonokok. Később világi papok jöttek, de névszerint csak a XII. század végéről ismerjük az iskola 1—2 tanítómesterét. Tamás lector-kanonok (1342—1345.) esztergomi érsek lett, többen püspökségre emelkedtek, Budai János pedig (1309) az u. n. Krisztustársaságot alapította szegény tanulók számára. 1543-tól 1696-ig azután szünetelt a nagynevű iskola, mely elemi és középiskolai ismeretek mellett egyben-másban magasabbfokú képzést is nyújtott. (Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül, hogy nagyobb iskola a török uralom idején is működött Esztergomban, csakhogy mohamedán török jelleggel.) Az új iskolának, immár gimnáziumnak alapítója Széchenyi György esztergomi érsek volt, aki 1687-ben 50.000 forint alapítványt tett, hogy ebből a jezsuiták vezetése alatt gimnázium és rendház létesüljön. Az iskola működése azonban csak 1696-ban indult meg a mai prímási palota helyén lévő épületben először egy, majd 2, 1729-től kezdve 3 osztállyal, de ezek mindegyike tulajdonképen kettőt-kettőt jelentett. A tanárok száma mindössze 4 volt, majd mind jezsuiták 1773-ig; mikor a rendet feloszlatták, azóta ferencesek, yilágiak és világi papok vegyesen tanítottak. Az intézetetet áthelyezték a Vízivárosból a kir. városba, ahol