Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1943

4 „Ígéretükről, melyet szorongatáskor tettek", meg nem feledkeztek : a felajánlott gyermeket kezdettől fogva az Istennek nevelték. Majd rámutat a Szentatya Sz. Margitnak, már gyermeki lelkében nyíló erényvirágokra: a tanulékony, engedelmes lelkületre, a nővérek iránti gyengéd szeretetre, az angyali áhítatra Jézus Krisztus és a Boldogságos Szűz Istenanya iránt. Szt. Margit hamarosan „magáévá tette az Apostol szavait: Mindent veszteségnek tartok Jézus Krisztusnak, az én Uramnak kiváló tudományáért, akiért mindent megvetettem és sárnak tekintettem, hogy Krisztust megnyerjem." Ezért utasítja vissza a házassági ajánlatokat és marad isteni Jegyeséhez örökre hű. „így a Szüzek Jegyesének szenteltetve, a világot, és önmagát megvetve, s testét sanyargatva a Vértanuk Királyához törekedett hasonlítani." — Kiemeli a bulla alázatos isten- és emberszolgálatát a legnehezebb körülmények között. Részletezi önmegtagadó, imádságos életét, mely ,

:különösképen csillogott" és hősi fokra hágott, midőn az országban atyja és fivére között testvéri viszály tört ki. Könnyei voltak a kenyere éjjel és nappal"... „hogy a Mindenható haragját megengesztelje és nemzete számára Isten irgalmát megnyerje, nagyon sokat sírt, testét böjtökkel sanyargatta, vezeklő szőrruhába öltözött, mintegy valamennyinek, akik olyan kegyetlenül vétkeztek Isten ellen, a bűnét gyászolva, és a megnyomorgatottaknak szerencsétlenségét siratva, teljesen az imádságnak adta magát Isten szine előtt, hogy hatalmának jobbja, megtörve és megfékezve a gonoszok hatalmaskodását, megvédelmezze az ártatlanokat és az Ur Jézus Krisztus drága szent Vérében összegyűlt Anyaszentegyházat." ! ; ! 1 , Szent volt élete, szent a halála. A szentség jelei, Istennek feltűnő ujjmutatásai, megdicsőitésének külső tanúbizonyságai, a csodák nem maradtak el. összefoglalja ezután a bulla az eddigi tiszteletét s boldoggáavatását, majd az „egész magyar nemzet" és „szeretett vezető és előkelő fiai"nak szenttéavatást esdő kérelmét ismerteti, amit ,/ni igen szívesen elfogadtunk annál is inkább, mert emez óhajokat saját óhajunkkal is a legnagyobb fokban egyezőknek ismertük, amit a nagyszerű XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus budapesti ünneplésekor, — ennek igen kellemes emléke lelkünkből soha el türiik, — Mi, mint a boldogemlékű XI. Pius pápa követe szívből kinyilvánítani akartunk." — A szent Kongregációk szenttéavatást előkészítő nagy gonddal és sok fáradsággal, nem kis körültekintéssel és mélységes bölcsességgel végzett munkájáról emlékezik ezután meg tévedhetetlen Anyaszentegyház feje, és a legünnepélyesebben