Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1942

13 mondanivalóit zengi az átélés, meggyőződés utolérhetetlen, leküzdhetetlen erejével. Hang volt, mely a hozzáférhetetlen messziségből jött. Kéz,, amely meleg vezető keményen fogott és irányított, Szem, amely a lélek legmélyére látott s az élet napsugarára csalogatott, emelt minden szépséges, titkos, pihenő erőt. A magyar cserkész dalában, a Trianon sújtotta magyar ifjúság megváltó hitét szólaltatja meg s a végzet elibe álló hősiségét idézi. Várja ,,a szent, új pirkadatot." Töretlen nagy hittel néz előre, mert hiszi „a hajnalt, a fényt, a napot." Az apátlan székelyek megrázóan szép magyar 'kard-monológját a katonaiskolák növendékeinek betéve kellene tudniol4 hogy a pogánykodó gőgösség üres íze nélkül vallják, érezzék és éljék ennek a nagy örökségnek áldozatra hívogató, figyelmeztető, boldogító, irányt mutató, egyedül helyes parancsszavát ! Bencés diákvoltát mindig büszkén hangoztatta, Szeint Benedekhez írt fenséges ódájában az erő és szentség csodás megérzésével ujjong, ünnepel és hódol a nyugati szerzetesség nagy pátriárkájának. A jó Isten búzájában, a szerzetalapítás 1400 éves fordulójakor halhatatlanul szép szavakban és gondolatokban keltegeti az elomló hazát sirató, új világot építő utolsó rómait és első európait. A költészet és valóság, képzelet és számoló ész egyedülállóan szép harmóniájában szól a mult korok lelkével az új idők gyermekéhez. Az esztergomi bencés diákok a nagy testvérnek kijutó különös hálának érzéseivel is jelentkeznek. Az országalapító szent király szent évében megkérték, írjon az esztergomi bencés diákok lelkéből lelkezett költeményt, hogy az országos ünnepségeknek Esztergomot is érintő csillogásában itt, Esztergomban, Szent István szülővárosában is felujjongjon a könyörgő, dicsőitő ének. A szent év legszebb Szent István versében, lenyűgözően szép, veretes sorokban hívogatja a nem porladó jobb kéz halhatatlan szellemét. Próféta lélekkel kér s látja a beteljesedést 1938 virágos tavaszán, „Piroslik már a magyar virradat ! István király emeld föl jobbodat !" A legszebb ajándék, amelyet tanítvány nevelő anyjának adhatott. Kézirata a tanári könyvtár drága kincse. Ez a nemeslelkű, melegszívű tanár és nevelő hagyta árvaságra gyermekeit, a magyar diákokat, akik a szívek királyi trónusára ültették a jó és szép fejedelmi vérét. A legaranyosabb, legbiztosabb, legpuhább királyi székre, hogy onnan uralkodjék, üzenjen továbbra is tőle el nem váló fiainak. Fiúk, esztergomi bencés diákok, ha átolvastátok, s lelketekbe vettétek a nagy tanítvány dús életének írásos kincseit, lemdüljön kezetek diáksapkátok mellé el nem múló, büszke tisztelgésre, mert az Alma Mater,, az intézet ezt teszi ! (V. Z.J