Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

Szent Benedek és műve. Közel másfélezer esztendő távlatából ragyog felénk Nursiai Szent Benedek glóriás alakja. A neve : „Benedictus", áldott. Valóban áldást jelentett, áldást hozott ő nemcsak egyes lelkeknek, akik hozzá csatlakoztak, példáját, tanácsait követték, akik reguláját magukévá tették, hanem áldást hintett a népekre, nemzetekre. Az anyaszentegyház különös tisztelettel övezi a nagy rendalapítókat. És méltán. Ők nemcsak életük szent példáját hagyományozzák az utókorra, hanem önmagukat úgyszólván állandósítják, sőt bizonyos értelemben megsokszorozzák itt a földi életben. Meghaltak s mégis tovább élnek. Élnek fiaikban, szerzetük tagjaiban. Élnek s nem csupán a rájuk való emlékezés erejével befolyásolják a rendjükhöz csatlakozó lelkeket ; ennél sokkal elevenebb kapcsolatban vannak a nyomdokaikba lépő későbbi nemzedékekkel. Életük, egyéniségük, ha a múlté lett is, mégis örökre jelen marad az ő családjukban, melynek minden tagja önmagában akarja újra életre hívni, újra átélni rendalapítójának, atyjának eszményét. Szent Benedek rendjében él és Regulájában szól minden korhoz és minden nemzedékhe'z. Olvassuk ezt a könyvet : egyszerű világos minden szava. Ügy folyik a beszéde, mintha egy jóságos, bölcs, tapasztalt apa beszélne fiaival, nem a múltban, nem másfélezer évvel ezelőtt, hanem ma. Ez az egyszerű, őszinte, atyai beszéd megnyerte a tökéletesség felé, Isten országa felé ilyen egyenes úton, őszintén igyekvő lelkeket. Olvassuk Szent Benedek életében, hogy még mielőtt Monte Cassinora fölment volna, már tizenkét monostort alapított. A Monte Cassinóról aztán rohamosan elterjedt a bencés család. Nagy Szent Gergely pápa Szent Ágoston bencés szerzetest küldi 40 társával Britanniába az angolszászok megtérítésére, innen átterjed a bencésrend Galliába, Németországba. Szent Benedek regulája úgyszólván egyedüluralkodóvá lesz a szerzetesi életben egész a XIII. századig.