Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

Kongregáció s tagavatásra. Ma, amikor milliók állnak szemben egymással a harctereken, amikor hatalmas nemzetek küzdenek egymással és minden erejük megfeszítésével harcolnak a győzelemért, az Ür oltára előtt maroknyi kis csapat készül kongregációs avatásra. Amikor odakünn férfierő áll szemben a harcban, itt gyermekifjak figyelik megilletődve, lelkes szemmel az oltárt. Nem nagyképüsködés, nem nevetséges dolog azonban az, hogy a világtörténelmi események sodrában, milliók és milliók felvonulása idején néhány ifjú avatását foglaljuk ünnepi keretbe ? Nem vonjuk-e el az erőket onnan, ahol a legnagyobb szükség van rájuk ? Nem kell minden energiát belevetni a létért való küzdelembe s minden idegszállal odafigyelni, ahol a nagy döntések érnek ? Nem játék az, amit mi itt teszünk : a nagyok játéka az ifjúsággal vagy az ifjúság elszórakoztató időtöltése ? Nem ! Véresen komoly dolog az, ami ma e templomban történik. A háború kiterjedt harci vonala mellett van éppoly jelentős belső front is. Az itthoniak lelki ereje, kitartása és állhatatossága nem kevésbbé fontos, mint az, hogy a katonáknak helyén legyen a szívük és kezük ügyében legyen a fegyverük. Ezért minden jelentős, ami a lelki fölkészültséget gazdagítja és erősíti. Az élet sem áll meg, mert a világon háború tombol. Sőt ép az általános pusztításban kell építeni a jövendő életet. Amely nemzet ezt elmulasztja, elveszett. Kiszáradt törzs lesz, melynek nincsenek új hajtásai, A harctereken hullanak a katonák, de a katonaiskolában már nevelkednek a jövő hadvezérei. Politikusok használódnak el, de az ifjúság soraiban már ott menetelnek a nemzet életének eljövendő irányítói. Az új, a születő világba azonban elsősorban céljukat ismerő, keménykötésű férfiak kellenek, akik az egyedül szilárd alapra építik majd a maguk és a közösség életét.