Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1941

9 berek váljanak, a szeretet érzését kell bennük megerősíteni, a szív jóságát kifejleszteni. — Ez a szeretet, ez a szívjóság a társadalmi bajok csodaszere, gyógyító írja. — Kalapot emelünk az éles eszű, mélyen gondolkodó elme előtt, bizonyos félelemmel vegyes lelke­sedéssel szemléljük a teremtő férfiakaratot, de egész szívünk ben­sőséges érzületével és őszinteségével annak nyujtjuk az elsőség, a többértékűség pálmáját, akinek működésében szívet, érző szívet látunk, tiozzon az élet szembe Salamon bölcseségével, egy Nagy Sándor erejével, egy Napoleon dicsőségével, a csodálat nem fog elmaradni, de lángoló lelkesedéssel azt öleljük magunkhoz, akinek kebeléből a szív melege, a magyar szív heve árad. Erre a szívre, ennek megértő, segítő melegére van szüksége a társadalom bajai közt vergődő embernek. Ha az emberszívnek ezt a melegét felgyújtják a serdülő lelkek­ben, ha a segíteni akaró szeretet csíráját elvetik bennök, akkor lé­nyegében teljesítik azt a kötelességet,melyet a szociális nevelés fel­adata ró a nemzetnevelőre. Az emberi mivolt lényegének felfogá­sára fogékonnyá tett lélek képes lesz arra is, hogy félreértse egy tágasabb emberi összetartozás kötelmeit, az embersors és ember­hivatás eszméit, s a puszta élet mellett megélje ezt az emberséget és hivatását is. Ennek a magasztos célnak megközelítésén dolgozni keresz­tény nevelő számára bár nehéz, de a leggyönyörűségesebb feladat. Kell hozzá, hogy a szociális lélek erényeit a nevelő a maga lel­kületében, tetteiben és életében szemléltesse és meggyőző erővel rep­rezentálja. Maga legyen az udvariasság, önzetlenség, emberi megér­tés, türelem, a másokkal való törődés, gyöngédség, részvét, a szo­ciális lelkület és szolgálat szellemének megtestesülése, eleven min­tája. Nem mondom, hogy tökéletes, mert a minta mindig messze marad az ideáltól, de kell, hogy a tanuló rajtunk, mint szem­léltető eszközön lássa a szociális lelkület színeit és erényeit, hogy azokat a gyakorlás és önnevelés eszközével a maga szellemi és er­kölcsi arcélére felmintázhassa. Hosszú és fáradságos az utunk, de rajta a magunk tökélete­sedését is szolgáljuk. Az akart jó nem mindig válik valósággá, de már akarása is embervoltunk legnemesebb távlatait égeti életünkbe. — A büszke cél messzi, a megvalósulás a jövőé, mely talán életünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom