Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

06 váltófutást a Vili. ó. csapata nyerte 49:5 mp-el a következő öszeállításban: Homoki, Gurin, Marton és Holdampf, második a Vil. o. csapata 49:6 mp-el Bélai, Regős, Szlovák és Sztojkovics K. összállításban. Szertornázásban korláton és lovon első: Gurin F. VIII. o. t., második: Wieder L. VI. o. t. Az elsőket ezüstéremmel, a másodikokat bronzéremmel jutalmaztuk. A jutalmak kiosztása az intézet évzáró ünnepélyén történt. Leventekeret. Az új honvédelmi törvénynek megfelelően az idei iskolai évben intézetünk ifjúsága is bekapcsolódott a levente-intézménybe. Minthogy növendékeink teljes századot tettek ki, csak maguk voltak 6 szakaszba osztva, tehát így intézetünk számára ideális megoldás kínálkozott. A foglalkozás az őszi és a tavaszi időben sporttelepünkön, télen az egyes osztályokban és a folyosókon, szombat délutánonkint volt 2—5-ig, télen 2—4-ig. A leventecsoport parancsnoka Boromissza Gyula testnevelési tanár volt, mellette kezdetben 6, később 5 leventeoktató működött. Katonai kivonulások alkalmával ifjaink mint 1/1. leventeszázad vonult ki. Az intézet és a katonai parancsnokság között mindig a legnagyobb egyetértés állott fenn. A leventeoktatók hivatásukat a pedagógiai elvek szerint látták el. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki mind Koffler Gyula alezredes és Gyurits István őrnagy uraknak megértő támogatásukért, mind a leventeoktatóknak odaadó munkásságukért. Az elért eredmény különösen a felsőbb osztályosoknál tünt ki, igyekezetben nem maradtak el mögöttük az alsó osztályok sem. Igazolatlan mulasztás nem volt. A foglalkozás a téli hónapokban felsőbb rendeletre 6 hétig szünetelt, ugyancsak felsőbb rendeletre június 9-én a leventefoglalkozást befejeztük. Diákkaptár. Az egész országban szervezés alatt álló Diákkaptármozgalom intézetünkben 1940. április hó 10-én kezdte meg működését. A kormányzó úr 1937 augusztus 17-én Szolnokon elmondott beszédében mondta, hogy ,, . . . gyermekeinkbe, ifjúságunkba bele kell nevelni az érdeklődést a gazdasági élet iránt, a vonzódást a szabad pályák felé, fel kell kelteni bennük az egyéni kezdeményezés, az önálló vállalkozás szellemét ..." A Diákkaptár-mozgalom ennek a nagy gondolatnak a szolgálatában áll. A diákot olyan gazdasági feladatok elé akarja állítani, amelyeket játszva és sikerrel tud megoldani. A Diákkaptár-mozgalom célja, hogy a diák teremtsen elő 10 pengőt — a semmiből. Az ifjúság keresi a módot és alkalmat, hogy necsak mások tanításából, hanem értéktelennek minősített hulladék-ócskavas, stb. gyűjtésével, különféle bér- és termelőmunkával, esetleg önálló kis üzleti vállalkozásokkal is előteremtse ezt az összeget. Az első kis siker örömet jelent számára. Üj feladatot fog keresni, hogy a siker örömét újra, meg újra átélhesse. S ha ez a nevelő irányú, és nemzetgazdasági szempontból is értékes foglalkoztatás következetesen folyik, ha ezt a diák érdekesnek, könnyűnek és színesnek találja, néhány év múlva elérkezik oda, ahova észrevétlenül vezetni akartuk: megismeri és megszereti a termelő munka szépségét, felfedezi önmagában a gyakorlati képességeket. A mozgalom a vezetőtanár első buzdító beszéde után osztályonkint megszervezte a kaptárfiókot, tisztviselőket választott, akiknek a lelkesítése, buzdítása meghozta nemsokára a nem várt sikert. A fiúk lázasan gyűjtötték és hozták az „értéktelen" vasat, stb.-t. Egyelőre csak fém- és vashulladék gyűjtésén fáradoztak. Az első gyűjtéskor a fiúk a következő eredményt tudták felmutatni: 1070 kg ócskavas (á 4.5 fillér) 48.15 P, 87.5 kg gépöntés (á 12 fillér) 10.50 P, 15 kg csont (á 4 fillér) —.60 P, 65 kg ólom (á 45 fillér) 29.25 P,