Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1939

„15 finom mesterkedéseit csakúgy igénybe vette, mint hadseregének ütőerejét, így lett cseh királyi címmel Morvaország, Szilézia, Lausitz, majd Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerország ura, Salzburg, a német lovagrend és mások protektora s ezzel hatalmat Középeurópa legjelentősebb tényezőjévé emelte: a magyar impérium valóban nagyhatalom rangjára emelkedett. A rohamosan terjeszkedő török világbirodalommal szemben Mátyásnak a pápák erkölcsi s anyagi támogatásán kívül a magyar impérium teljes kifejtésére szüksége volt. A balkáni országok autonóm szervezkedését mégsem akadályozta, inkább elősegítette, hiszen természetes érdekeik a magyar politikához kapcsolták őket. Nem riadt vissza azonban fegyverei súlyanak éreztetésétől sem, ha kereszténységük elárulásával a török hatalom felé tájékozódtak. Mátyás király külpolitikájának legtöbb állomását siker és dicsőség jelzi, a magyar virtus lendülete és diadala. De végigtekintve az eredményeken, úgy érezzük, hogy mindez csak előkészület, a fényes befejezés még hátra volt. Szomorú magyar sors, hogy az élet kapujában a halál kidöntötte azt a pillért, melyen az egész pompás épület nyugodott: Mátyás halála nemcsak a nagyszerű terveknek vetett véget, hanem utódainak tehetetlensége következtében a magyar impérium büszke épületét is romba döntötte. Mátyás királyról emlékezve a magyar impérium dicsőségének fényét, melegét idézzük, hogy ennek emléke lelkesítsen minden magyart a lelkek belső egysége által, a dicső múlthoz méltó szebb magyar jövő kiépítésére.