Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
Fiúk ! Ha ezen rövid, de tartalmas anyagot felölelő vázlaton, az elmúlt 25 esztendő nagyvonalú emlékein végigpillantunk, úgy feltétlenül keresni kell az erőt, amely képes volt a cserkészet gondolatát a gyermekszívbe átültetni és vele azt fokozatosan oly munkára átváltoztatni, amely munka a becsület munkája és az egyént végigkíséri egész életén. A csapat életében, ezen titkos erő, mindenkor a parancsnok személyében rejlik! Áldott emlékű alapító parancsnokunk, Parcsami Henrik, me'eg érző szivével, halk szavával és a természet iránt való rajongó szereteté- vel fogott meg bennünket és állított a magyar cserkészet úttörői közé. Világégés alatt, a legnehezebb helyzetekben, mindenkor biztos kézzel vezérelt bennünket, hogy a gondolatot megfelelő talajba ültetve és serdülésig felnevelve, végső formázás céljából átadja utódjának, dr. Mattya- sóvszky Kassziánnak. Kasszián atyánk, hőn szeretett főparancsnokunk szinte gyermekeivé fogadott bennünket. Megtanított arra, hogy minden ténykedésünkben, munkánkban, a szépben-jóban, örömben és bánatban az Úristen végtelen jóságú, megbocsájtó arcát lássuk. Fáradhatatlan szelleme magával ragadott bennünket a legnehezebb tudományok mélységébe, hogy onnan hirtelen szárnyalással felvigyen a csúcsra és megmutassa mindennek a való értékét. Nyughatatlan énje bekalandozta a fél világot, mindenkor az „igazságot“ keresve és az alázatosságot gyakorolva. Magántulajdont önmagára nézve nem ismert. Ami az övé volt anyagiakban, vagy szellemben, önzetlenül megosztotta fiaival is., Ellenértékűi csak egyet kért: a feltétlen cserkészbecsületet! Élete egybeolvadt csapatával, annak énjét önmaga képére formálta és midőn a kötelesség közülünk elszólította, lelkileg velünk maradt. Tragédiája előtt való napon, az „öreg Hollók“ csónakházának felszentelésekor, végzetét szinte előre megsejtve, csak egyet kért: „Fiúk, árulókká sohase, váljatok“. Ők ketten, Parcsami és Mattyasóvszky, szinte a lelkűket adták át a csapatnak és ez a magyarázata a 14-es „Hollók“ eddigi sikerének. Ezen áldott két névvel kapcsolatban feltétlenül felmerül a harmadik, mindkettőnek állandó munkatársa és benső barátja, a „Hollók első alapító társparancsnoka és öregcserkésze, a mi kedves Gyula bátyánk neve. Boro- misza (Werner) Gyula a mai napig közöttünk él és dolgozik. Hogy hogyan és mily eredménnyel, arról a tettek beszélnek. Gyula bátyánk, az összes „Hollók“ a mai napon Terád gondolnak és biztosak vagyunk abban, hogy t Dr. Mattyasóvszky Kasszián, az „újjászervező“.
