Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
6 szónak és a higgadt megfontolásnak erejével érvényesülő tanácsosokat. Bőséges kamattal fizette a Szent István hasogatta magyar föld a beléje szórt munkát, áldozatot és verejtéket. Kisarjadt a magyar birodalom, legszebb terebélye a népeket egybefogó, államalkotó magyar gondolatnak. Vezetői, közkatonái között azoknak a magyar iskoláknak növendékeit kell keresnünk, akik az áldó Jobb atyai, meleg tenyerén nevelkedtek és életük napszámát a félnivalók keresésében, a magyar fajtáért való áldozat elvállalásában látták. Templom és iskola minden igaz magyarnak menedéke, anyja, daj- kálója! S a nagyok nyomán a számtalan névtelen, kiknek már emléke sem él! Elvégezték pályájukat! Érdemeiket csak a liber scrip- tus lapjai tartalmazzák a nagy Leszámolóra! Tódultak a rajok az egymásra következés feltartózhatatlan áradásával. Bűvös körébe vonja hazánkat is a nyugati nemzeteket hódolásra késztető renaissance. Vitéz János alatt azután virágba borul az új eszmevilág. A magas körök gőgös, rátarti műveltsége nem hozott zamatos termést, a népet eltávolította a magasabb rétegben pompázók — szerinte — nem neki való ragyogásával. S bár a nagyműveltségű érsek magasabb iskola alapításával magasabbra nézett, nem árvulhatott el az ősibb mélységből forrásozó káptalani iskola sem. Bakócz iskoláját szívesen keresik fel a távolabbi vidékek nemes ifjai. Büszkén emlegetik meglett férfi korukban esztergomi iskolás voltukat. Különösen Várdai Pál érsek udvara és iskolája volt híres e tekintetben. Ha valakit műveltségének hiánya miatt megróni, megszólni akartak, ez a szólás járta: Ez sem nevelkedett Várdai Pál érsek udvarában. A magyar látóhatárról elmaradhatatlan viharfelhők azonban már gomolyogni, feketéllni kezdtek. Rászakadt a készületlen, meg nem szervezett magyarságra legnagyobb tragédiája. A feje felett meggyűlt tető ráomlott, és maga alá temette sok jó fiát. A vér és tűz ítéletidejéből menekült kevesek jaj-hallatás nélkül a szükséges időre mentették életüket. Vállalták egy reménytelenségbe zuhanó nemzetsors minden átkát, örömtelenségét, gyászát és keservét! Az iskolák elnéptelenedtek. A háború vasszekere gázolt le reményt, életet. A tudomány és művelődés szolgasorsra jutott. Nem írt és nyomtatott betűseregek fölé hajolt a betűre éhes diáksereg. Kardot ragadott izmos kezébe, s vérbe mártott kardheggyel írta a maga s nemzete sorsának könnyeztető sorait. Iskolák zárultak ! A megbolygatott magyar föld kínzott melléből várak tornyo- sodtak. Testekből bástyát tornyoltak Nyugat oltalmára! Védték annak kamráit, keresztjeit, bőséges kamattal szolgálván a nem százados szenvedésre kötelező adósság terheit! A pogány lófarkas zászlók keretében Esztergom előtt is megjelennek nemzetünk véré-
