Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
65 A kajakosok versengése vezeti be a küzdelmet. Boszorkányos gyorsasággal a hátizsákokból kajakok épülnek. „Na, ilyen versenyben sem indulnék — jegyzi meg egy néző — hiszen ehhez kötélidegek kellenek.“ De „a cserkész karja bátor harcra kész“, egy kis idegmunkától nem retten meg egy vizes sem, sőt igazi „vizes“ csak az, aki minden izgalmat acél idegekkel bir. A parton hangos bíztatgatással kísérik a fiúk tömegei a Kisdunán sikló kajakokat. Sípszó. A kajakosok kiugrálnak, a visszamászás egyik legnehezebb akadály a mély vízben, az egyik kajak derékban kettétörik, a kárvallott versenyzők úszva vontatják a partra, a biztatók serege megcsappan egy kis szomorú csapattal, akik reményvesztetten vizsgálják a baleset okát. Az elsüllyesztett kajakokból kihalászott gyufával és fával kell most vizet forralni próbájául a helyes és vízmentes csomagolásnak. Az egyik csapzotthajú kajakos diadalmasan jelenti, hogy ő vize már forr. A kérlelhetetlen döntőbíró — akit a versenyzők a „pontozó bestia“ nem éppen hízelgő jelzőjével illetnek — beletekint a sistergő lábasba: „Igen, de csak a jobb széle.“ A fiú csalódottan tovább tüzel s a többi pontvadász újraéledt reménnyel forralja vizének összes széleit. Egy igen jóhírű budapesti vizicserkészcsapat képviselője beszélget egy Hollóval: „Igaz, hogy nem indultok csak versenyen kívül?“ „Igaz.“ „Nos, akkor igazán kár volt nem lejönni a fiúknak, hiszen biztosan elsők lennénk.“ A tábori fényképészek mindenütt ott vannak, ők a tábor rémei: a mosolygónak a mosolyt, a sírónak a könnyet, a beszélőnek a szót, a kiáltóHike-ra készülődéi az 19,32- évi esztergomi III. orsz. viziversenyen. nak a hangot, a sebesültnek a vért kell arcára fagyasztania, hogy ők „lekaphassák.“ Két mentő görnyedten cipel a hátán egy sebesültet, akinek egy üvegdarab elvágta a talpát, boldogan akarják letenni terhüket a tábori orvos előtt, amikor eléjük toppan a fényképész: „Állj, hozzá ne nyúljatok, amíg le nem kaptam.“ A beteg nyög, a sebesültszállítók fáradtan lihegnek és a tábori fényképész legyűrhetetlenül fényképez. 5