Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1937
61 nem ismernek fáradságot és akik szó nélkül engedelmeskednek a kapott parancsnak. Sok nehéz tábor, fárasztó feladat edzette akaratát keménnyé és a miénket Hozzá hasonlóvá. Csapatunk krónikái sokat regélhetnének a diadalmas „Holló“ táborokról és versenyekről! Nemcsak itthon hanem külföldön is fontunk csapatunk koszorújába egy egy babért. Az Ő mondása volt: „Az akadályok csak arra valók, hogy legyőzzük Őket!“ Ilyen volt a Főparancsnok úr! A nagy elgondolások embere egyszerű, igazi szerzetes tudott mindig maradni. Hisz mi tudjuk a legjobban, mennyire nem szerette az ünnepelte- tést. a külső elismerést. Ilyenek elől, ha tehette, mindig elmenekült. Csak egy jutalma volt, annak örült igazán, ha cserkészeivel együtt örülhetett a jól végzett munka sikerén. És cserkészeinek hálás szeme kárpótolta minden fáradságáért. Nagy ember, nemes lélek volt a mi Főparancsnokunk! A miénk maradt akkor is, mikor Esztergomból elment és a miénk maradt akkor is, mikor erről a földről örökre távozott! Jubiláló csapatunk, mellyel együtt örül bizonyára Ő is, hódolattal hajtja meg zászlaját Előtte és büszkén jelentjük: „Parancsait teljesítjük! Csapata a régi szellemben, töretlen erővel dolgozik tovább! Nem lettünk árulók!“
