Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

5 az üdvözlést. Imre sorban megcsókolta a szerzeteseket, de egyenlőtlenül, mert egyiknek egy, másiknak három, öt, hét csókot adott erényei szerint. A szűziesen tiszta Szent Mór hét csókot kapott, Szent Istvánt meglepte ez a titokzatos lelki közzösség. Pár nappal eltávozta után két szolgájával titkon visszatért, hogy megfigyelje a testvérek zsolozsmázását és életét. Az éjjeli vigilia-imádság (2 és 4 óra közt) s a virradatkor elmondott matutinum (a mai laudes) végeztével a szerzetesek a szentély kórusáról távoztak, a legtöbben még lefeküdtek, de néhányan, a buzgóbbak, a Szent Imrétől kitüntetettek, ott maradtak a templomban s félrehúzódva zsoltárokat énekelgettek. A szent király odament az egyikhez, megmutatta arcát s a szokásos módon, benedicite, üdvözölte. A szerzetes felismerte a királyt, üdvözlését viszonozta. így tett a második, harmadik is. Csak Mór nem nyitotta fel ajkát, hogy az éjjeli hallgatást meg ne szegje. Nem vehette rá őt erre a szent királynak sem nyájassága, sem tettetett haragja, fenyegetése se. Reggel 6 órakor a prima után a káptalani tanácskozáson és bíráskodásnál próbára teszi a király a szent alázatosságát. A testvérek gyülekezetében fegyelmetlenséget vet szemére. Szent Mór semmiféle ellenvetést nem tesz, alázatosan ül, Istenhez, az emberi lélek vizsgálójához menekül, ő benne reménykedik. A király meghatódva győződik meg fia emberismeretéről, Maurust megdicséri s püspöki méltósággal a pécsi egyházmegye élére helyezi. A Pray-kódex kis krónikája szerint 1036-ban lett püspökkéElőzőleg apát volt Pannonhalmán (1030—36). Apátságának képét úgy rajzolhatjuk meg, hogy virágzott benne az opus Dei, az istentisztelet, az ünnepi istendicséret. Alapító oklevelünk szerint a pannonhalmi monostor istentiszteletre szánt hely (divino cultui mancipatum), melyet lelke üdvösségéért s az ország állandóságáért épített a szent király (ob animae nostrae remedium, pro stabilitate regni nostri) s nagy kiváltságokkal, montecassinoi jogközösséggel ruházott fel épen a hely szentsége s tisztelete miatt (propter reverentiam et sanctitatem ipsius loci). Liturgikus könyvek bőven állottak rendelkezésükre, mint a legendák s a Szent László-kori összeírás cím- és számszerint is felsorolják. Az apát fegyelmezett lelke őrzi Szent Benedek regulájának szellemét, azt a rendet, amelyet az alapító a világhatalomra szert tett római birodalomból mentett át regulájával a középkorba. A rend gondolata a régi, keleti szerzetességből hiányzott. A puszták rendje más volt, mint a római birodalom rendje. Szent Benedek viszi ezt be a monasztikus szerzetes hadseregbe, miliciába. Szívesen veszi át a kifejezéseket a római katonai fegyelemből a szerzetesi fegyelembe. Regulájában nincs helye a rendetlenségnek. Ha isteni szolgálatot végzünk, az méltó legyen az Istenhez. Ehhez tartozik az Isten ügyei iránt való önzetlen, odaadó készség, pontosság, amelyet a közös életben annyira hangsúlyoz. A pontatlanság az istenfélelem hiánya s tiszteletlenség a közösséggel szemben.