Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

15 Mélyen tisztelt Uraim ! Ma mindenki a világ gazdasági válságáról, a kapitalista rend csődjéről és bukásáról beszél, érzi, hogy valami új, valami más társadalmi berendezkedésnek kell a mai rendszert felváltani, de míg egyrésze a társadalomnak megnyugtatja lelkiismeretét azzal, hogy a jövőt nem kell munkálnia, mert annak történelmét többé nem egyesek, hanem a tömegek akarata szabja meg, másik része ölbetett kézzel nézi a világ szenynyes forgatagát és annak megoldását a mai fiatalságra bízza. Egyik sem cselekszik helyesen, mert ha valaha olvastunk arról, akkor ma szemünk előtt látjuk, hogy nemzetek, országok, de az egész világ sorsát is egyes emberek intézik, a tömeg marad a régi nagy hisztérika, mely Brutus szavára kész megölni Cézárt, Antonius szavára Cézár gyilkosait, pillanatok alatt tud rombolni százados értékeket, de magától alkotni nem képes semmit ! Az ifjúság viszont alkalmas arra, hogy a tavasznak színt, reményt adjon, de nem alkalmas arra, hogy maga varázsolja elő azt a tavaszt, melynek ő egyik terméke ! Szent meggyőződésem, hogy a mai társadalmi berendezkedés nem azért mond csődöt, mert azt kapitalista rendnek hívják, hanem azért, mert nincs kitöltve lelki tartalommal, letért a krisztusi szeretet útjáról és kitermelte a világnézetben egymással szemben álló társadalmi osztályokat. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a kapitalista gazdasági rendszer kialakulása szükségszerűség volt, a százhúsz év alatt nyolcszáz millióról kétezer millióra felszaporodott emberiség e nélkül talán már régen éhen pusztult volna, de a hiba ott van és akkor kezdődött, mikor a soha nem képzelt lendületű technika, a vele járó felfedezések egész sora a a gazdagodásnak új és új forrásait nyitották meg és a minden áron való gazdagodás lett a cél, ezt munkálta a legraffináltabb szervezéssel vállalkozó, mérnök, kereskedő és bérmunkás egyaránt. A kapitalista rendszer azt hitte, hogy a gazdasági termelés fokozása egyenes arányban növeli a gazdasági boldogulást is, ezzel szemben azt látjuk, hogy a termelésnek lélek nélküli fokozása folytán a világ egyik részében rothad az árú a raktárakban, míg máshol éhinség pusztít. Az egyre jobban racionalizált és mechanizált munka pedig megteremtette a mai élet rákfenéjét : a munkanélküliséget. A kivezető út, az az új társadalmi berendezkedés, melyet várunk, melynek jönnie kell, az a belátás, mely a termelést igyekszik összhangba hozni a természetes igényekkel és a természetes életalapokkal, amikor az ember célja nem a gazdagodás, hanem a megélhetés ! A fasizmus, a hitlerizmus, a mártír Dollfuss tervezett rendi állama mind ezen. gondolattól vannak áthatva, mind ezt az új gazdasági rendszert akarják kitermelni, de a mondottak után megállapíthatjuk, hogy csak olyan gazdasági rendszer lehet értékes az emberiségre, csak annak lehet állandóbb élete, amelyik a krisztusi igazságot, a felebaráti szeretetet választja minden megnyilatkozásának, funkciójának rúgójául. Mélyen tisztelt Uraim ! Ha átérezzük azt, hogy a mai gazdasági válság nem múló epizód, nem egy hullám, mely a kapitalista rendszer életében már többször megismétlődött, hanem egy új világszaknak bevezetése, úgy magunk és utódaink iránti kötelességünk keresni és megtalálni lehetőségét annak, hogy hivatássá váljék a mi egyéni életünk s dolgozzunk a szebb jövő kialakításán.