Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1935

9 Pannonhalmi Szent Mór irodalmi munkássága.

1 Szent Mórnak pécsi püspök korában 1065—70 közt írt műve, az első magyar irodalmi mű, Szent Zoerard, vagy szerzetesi nevén András hitvalló és Szent Benedek vértanú remeték rövid kis életiratát tartalmazza. E legenda két kéziratát említik a bollandisták. Mindkettő Belgiumban van, egyik a Brüsszel melletti úgynevezett vörösvölgyi Szent Ágostonrendi kolostor könyvtárában, a másik a Maastricht melletti corsendonki kolostorban van. Mindkettő teljesen egyezik egymással. Létezik azonban egy harmadik hártyakézirat a müncheni királyi udvari könyvtárban, egy XV. századból való 16.024. számú kódexben, ennek 30. fóliójában. Legutóbb dr. Vargha Dámján egyetemi tanár egy magyarországi kéziratot is felfedezett. Nyomtatásban legelőször Velencében 1498-ban, másodszor Krakkóban 1511-ben jelent meg. Többszöri kiadás mellett lengyel és magyar fordításban is megjelent. Magyarra Szabó Károly fordította. (Emlékiratok, 1865. 105-1909. 1.) Szent Mór művét, mint maga említi, hallomás után írta meg, noha legendájának mindkét hősét személyesen is ismerte. Amit Zoerard, vagy szerzetesi nevén András hitvallóról írt, azt részint ez utóbbinak tanítványától, Benedektől hallotta, még Pannonhalmán, szerzetes korában, részint pedig a zobori monostor apátjától, Fülöptől, amikor már maga is apát volt Pannonhalmán. Jól értesültsége s művének hitelessége felől tehát semmi kétség sem lehet. Szent András és Benedek remetékről a Szent Istvánról s Szent Lászlóról szóló legendák is megemlékeznek. E két lengyel származású remete lengyelországi tiszteletéről szintén bőséges adatok vannak. Mindjárt Szent István uralkodása elején jöttek az országba. Szent Mórnak a műve egyházi és művelődéstörténeti szempontból nagy érték számunkra. Sajnos, ma nehéz felfogni a hitnek azt a nagy erejét, a szentségnek az a fokát, melyet még Szent Mór is a maga kedves közvetlen előadásában a hitvallás hallatlan nemének nevez, hogy Szent András a Szent Ipoly tiszteletére emelt nyitramegyei zobori apátságból Trencsénen túl, a Vág jobb partján, a mai Szkalka mellett egy barlangba vonul, ott a remeteség szigorú, bőjtös, testimunkás, látomásos magányában ég el, hetenkint három napon semmit sem evett, a nagyböjtöt negyven dión élte át. A szeretet rejtett életét éli, de szentségének már a hírére is jobbra fordul az emberek szíve. Istentől adott jel volt ő, jel volt tanítványa, Benedek is, jel volt a legenda írőja is abban a korban, amelyben „alig, hogy kezdett még sarjadzani az istenség neve és tisztelete Pannóniában", Jelek voltak ők Isten parancsainak megtartására. Hősies, önfeláldozó példájuk másokat is ragadott a jámborság, a parancsolatok teljesítésének útjára. 1 A pannonhalmi főapátság története. 1. 411. s köv. 1.