Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

4 növelték külföldi utazásai. És talán legnagyobb mégis mint lelki- pásztor volt. Valóban brevi tempore explevit tempóra múlta. Esztergom különösen sokat köszönhet neki. Hatalmas alakja min­denütt ott volt, ahol a közért tenni, áldozni kellett. Alapítóját, tizen­egy éven át buzgó prézesét siratja benne a Tanult Férfiak Kongre­gációja és talán még inkább az esztergomi cserkészet, melyet Parcsamy Henrikkel ő hívott életre és hatalmasan kifejlesztett, vízi­csapattal és az öreg Hollók csapatával gyarapítóit. Gyászol a gim­názium, melynek lépcsőházát művészi freskókkal ékesítette és falát Szent Imre dombormívű szobrával díszítette, dísztermét bebú­torozta és nagy mozgókép-fölszereléssel ellátta; megszerezte számára mai nagy sporttelepének használatát és megépítette, nagy csónak­parkkal ellátta modern csónakházát. És mégsem ezek az ő leg­szebb alkotásai. Mattyasóvszky Kasszián a lélek embere, a lélek művésze volt. Egyénileg szerény, igénytelen, pedig mindenki becsülte, tisz­telte. Mint esztergomi tanár és igazgató mindennap elment édes­atyjához, nővéréhez: szentmiséjén az Élet kenyerével táplálta őket, mindennap megcsókolta az édesapja kezét és ezt az odaadó sze- retetet árasztotta mindenkire, legfőképen az ifjúságra. Nem ismert rossz embert, csak gyöngét vagy beteget: úgy érezte, hogy első­sorban nekik van szükségük orvosra, segítőre. Érték csalódások, a legszörnyűbb az életébe került, de mindvégig mosolygó szemmel, a javítás, a lélekmentés nem csüggedő idealizmusával tanított, nevelt, segített, mentett, áldozott. Nem az anyagi segítés és támogatás volt a lényeg: ez csak eszköz volt nála, bár a Bencés Diákszövet­ségben és azonkívül is szinte fantasztikus volt ennek a mértéke — nem tudja senki, mert legtöbbet titokban cselekedte —, hanem a lélekmentés, a jóra irányítás, az örömkeltés, az örök értékek bizto­sítása volt a cél, melyért küzdött és áldozott. Lélek szerint vezetett. Tiszta lelke, szeplőtelen élete ragyogó példakép volt. Az édesatya szerető gondoskodásával állott azok mellett, akiket az Ur hívása reá bízott: lelkek atyja volt, a lelkek pásztora, aki vállára veszi az eltévedteket, hogy felüdítse és az életre vigye. A temetés megrázó szavai: opera illorum sequuntur illos Mattyasóvszky Kassziánnak glóriát fonnak áldott emlékére. Az a

Next

/
Oldalképek
Tartalom