Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931
37 hold. Itt gyakorolnak a sportköri tagok. Uszoda a városban van. A rendes tanulók közül úszni megtanult az elmúlt iskolai évben : 54, úszni tud 394 tanuló. A téli sportok űzésére van alkalom : síelésre, szánkázásra és korcsolyázásra. Az intézetnek saját korcsolyapályája van. Kisok versenyben nem vett részi, de háziversenyt tartott a következő ágakban: január 24-én gyors- és műkorcsolyaversenyt, intézetközi ping-pong versenyt febr. 14-én, amelyet a helybeli reáliskolával szemben megnyert, mezei futóversenyt rendezett 2800 m távon, amely versenyen kiváló eredmények voltak (9 p 31 mp), intézeti atlétikai versenyt tartott gazdag programmal április hó 30-án, szintén jó eredményekkel. Az intézetközi footballmérkő- zésekben megtartotta veretlenségét a csapat mind az őszi, mind a tavaszi fordulóban. A múlt évben szünidei beosztást nem kért egy tanuló sem, jelen szünidőre sem. A sportkör múlt évi maradványa: 99'62 P, a jelen tanévben befolyt 40 %-os részesedés : 622’84 P, egyéb bevételek : 760 01 P, a sportkör jelen tanévi összes kiadása: 2400 55 P. maradvány a jövő évre: 22808 P, Esztergom, 1932. június 13. Werner Gyula sk. vezetőtanár, dr. Kemenes Illés sk. igazgató, elnök. Cserkészet. Csapatunk az 1931/32. évben is jó és nagy munkát végzett. A nyári vakációt táborban töltöttük. Három nagy táborunk volt: külön a szárazföldi, külön a vizi csapatnak és külön a külföldre menőknek. Szárazföldi táborunk Kisbér mellett Nádaspusztán volt, június 22-től július 16-ig. A 60 személyes tábort Saly Arnulf dr. vezette. Táborunk árnyas erdő tövében húzódott meg, néhány lépésnyire pedig kellemes, hűs vizű tó várta ölelő karjaival a vidám cserkészeinket. Táborunk élete változatos volt. A szigorú programmot tarkítottuk harcszerűvel és szorgalmasan folytak a próbázások is. Az „aggódó“ szülők is meglátogatták táborunkat július 7-én és örömmel távoztak, látván, hogy fiacskájuk a legnagyobb egészségnek örvend, még haza sem kívánkozik. Az utolsó napokban több kirándulást tettünk. így voltunk Battyánpusztán, ahol a híres állami tehenészetet néztük meg és Vasdinnyén, hol az állami tej- feldolgozást tekintettük meg. Az időnk gyorsan eljárt s elérkezett a szomorú búcsúvétel pillanata, mikor hatvan cserkész búcsúzik könnyes szemmel a táborhelytől, a madárdalos erdőtől, a hűs tótól, szívébe zárva egy felejthetetlen nyár emlékét, a tábor ezer és ezer kedves epizódját, miket majd télen a duruzsló kályha barátságos melege mellett, az otthon meghitt sarkában fognak elmesélni . . . Üres a fészek, búcsúznak a cserkészek . . . Míg a szárazföldi táborunk inkább a cserkészéletnek a könnyebbik, a vidámabbik, a játékosabb — hiszen a csapat apró tagjai vettek részt benne — életét élte, addig a viziraj balatonújhelyi (siófoki) tábora a komoly munka tábora volt. Itt fejezték be vizeseink az egész évi munkát. Kiképzők voltak: a m. kir. folyamőrség részéről Hesz Pál hajómester, azonkívül Perényi Imre és Sándor Károly cserkésztisztek. Gyakoroltuk az evezést a nagy folyamőr-ladikokban (a rossz nyelvek szerint „dióhéjakban“) és vitorláztunk a mi édes magyar tengerünkön, a Balatonon. Még folyt vígan a vizitábor a Balaton mellett, mikor csapatunk néhány tagja ismét csomagolta hátizsákját s megindult Krisztus bölcsőjéhez, a kis betlehemi jászolhoz, indult a Szentföldre, egy letűnt világ itt felejtett monumentális emlékeit megnézni, elindult Egyptomba. Június 29-én indult el kilenc tagból álló csoportunk, melyben a 14-esektől öten,
