Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931
14 mennyien a két idős dámának és belátják, hogy jobb, ha arról beszél a diák, hogy hány gólt rúgott a magyar válogatott vasárnap, mint félrehúzódva egy sarokba, a korzó szépeiről, vagy éppen kalandos kamasztémákról értekeznek egymás között. A fentemlített sportszeretet nem elszigetelt jelenség, nem is csak magyar földön van így, hanem általános, az emberiség minden részénél tapasztalható tömegjelenség. Merev tagadással úgy sem érhetünk el semmit, mert egy ember, vagy néhány, úgy sem tudja megállítani a világ rendjét. Inkább iparkodjunk megismerni, felhasználni a benne lévő értékeket és azt a nevelés szolgálatába állítani. Az iskola igyekszik ezen korszellemet kihasználni, módot keres arra, hogy a fejlődésben lévő szervezet megtalálja az iskola keretein belül a sportolási lehetőséget és azt helyes korlátok között iparkodik tartani. A túlzóknak ez a korlátozás nem tetszik, iparkodnak nyakra-főre sportolni, esetleg az iskolán kívül álló sportegyesületekbe húzódni. Ezeket a túlzásokat természetesen mi is elitéljük, tilalmazzuk, sőt büntetjük. Mi a spor- tal az ifjú egészségéért foglalkozunk, az ifjút, a magyar jövőnek e drága kincsét akarjuk ápolni. Mi tudjuk, hogy mit bir el a fejlődő test, meddig szabad elmennie a versenyzésben. Mi felelősek vagyunk a gyermek egészségéért, a társadalmi sportegyesületekben pedig sokszor megtörtént már, hogy erején felüli munkát kívánva az ifjútól, testileg tönkre tették- Ezért tiltja a minisztérium ma is a tanulók szereplését a társadalmi sportegyesületekben. A másik ok pedig erkölcsi. Gyerek nem való a felnőttek közé. Ezt azt hiszem nem kell bővebben magyaráznom a szülők előtt. De vegyük sorra azokat a sportokat, amelyekkel itt az iskolában foglalkozunk. Első a futtball, mert itt hall az ember legtöbb bírálatot mellette és ellene. A legtöbb mama haragszik érte, mert cipőrontó. Ne feledjük el, hogy az utcai cipő nem futballozásra készült. Ha cipőt akar a mama spórolni, úgy vegyen a futballozó fiának futballcipőt, meg fog szűnni az utcai cipő gyors pusztulása. A futball durva és durvaságra nevel. Minden játékot lehet szépen és durván játszani. Van olyan egyén, kivel kártyázni nem lehet leülni, mert egy osztás után már veszekedik. A futballban az egyéniség igen megnyilvánul, ez tény. Tehát egy durva természetű egyén hamar kimutatja a foga fehérjét. Azért van ott a testnevelő, vagy a futballbiró, hogy minden szabálytalanságot, tehát durvaságot is azonnal lefújjon. A futball küzdőjáték, győzelemre törekszik sokszor nehéz fáradságok árán, de gondolkodással. Az egyénnek alá kell vetni magát a közjátéknak, egyéni akcióknak nincs eredményük, csak a közösen kidolgozott helyzet hozza meg a sikert. A folyton változó helyzetet azonnal fel kell ismernie a játékosnak, azonnal, de elha- tározóan cselekednie kell. tehát kitűnő észtorna is. Egy korlátolt észtehetségű egyén jó futballista sohasem lehet. Ez azt is mutatja, hogy a testi teljesítmény mellett jó adag szellemi munkája is van a játékosnak, azonban oly gyakori a testi és szellemi munka váltakozása egy játék alatt, hogy megerőltetéssel — iskolai mértékkel űzve nem jár, hanem üdít testileg-lelkileg. Természetesen csak addig tűri az iskola a futballt is, ameddig a diáknál nem cél, hanem eszköz a teste és jelleme fejlesztésére. Az atlétikában mind olyan gyakorlatág fordul elő, amelyre az életben szükségünk van, esetleg életünk megmentésére szolgál, mint a futás, ugrás és a különféle dobások. Honvédelmi szempontból és a test álta
