Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

55

Az iskolaév elején válik meg szeretett csapatától Parcsami Henrik alapítóparancsnok, akit felettes hatósága máshová rendelt. Hála az 5 előrelátásának, tiszta, aranyos szivének és ügyszeretetének, hogy a kezdet-kezdetén oly éles, jövőbelátó szemmel fektetett le minden, a cserkészetre oly fontos elvet, amelyek még ma is változatlanul fennállhatnak.

Helyét Mattyasóvszky Kasszián dr. veszi át, akit nem kell bővebben bemutatnom, hisz tettei úgy is bizonyságot fognak tenni mellette. Jómagámnak is sikerült ép bőrrel a nagy világégésből hazavergődnöm, ez időtől kezdve együtt dolgoztunk.

Kezdetben elég nehezen ment a munka. Éppen nem volt kellemes, amikor kirándulásainkat a távoli, vagy közelebbi ágyúszó kisérte. Ebben az időben inkább arra törekedtünk, hogy a fennálló kereteket fenntartsuk. A „minden a mienk“ után jött a nagy nyomorúság.

Az 1919/20. év a nagy nincstelenség időszaka. A cserkész ahol tud, segít, elve alapján felállítjuk ipari műhelyeinket. Boldogult Polner Zoltán főkapitány úr jóvoltából egy 4 helyiségből álló önálló cserkészotthonhoz jutottunk. Isten fizesse meg jóságát, mert lehetővé tette, hogy könyvkötő, esztergályos, asztalos, lakatos, cipész, batikkoló, rézkarcnyomó műhelyeinket felállíthattuk és dolgozhattunk. A cserkész ügyesedett és nem egy társán segített, különösen a cipőjavításokkal és könyvkötéssel. Reviczky Elemér főbíró úr ugyanebben az évben egy játékkészítő tanfolyamot, én pedig egy elméleti és gyakorlati méhészeti tanfolyamot tartottam a cserkészek számára. Két új csónakot sikerült ezidőben szerezni bonyolult csereakcióval és ezzel a két csónakkal kezdettük el tulajdonképen a ma már szépen fejlett vizicserké- szetet.

Ezen év különben is korszakalkotó csapatunk történetében, mert ekkor volt az első igazi nagy cserkésztáborunk a Győr melletti Véneken. Még hozzá elég izgalmas tábor, mert a Duna árja majdnem kiöntött táborhelyünkről. Véneket különben igen megszerettük, többször is táboroztunk ott más táborozásainkon is, ha közelében járunk, nem kerüljük el. Vénekről saját csónakjainkon ereszkedtünk hazáig. Ez volt tehát az első nagyobb vizitúránk, amelynek a tapasztalait leszűrve, kiindulópontot találtunk a többi nevezetes viziutaink lebonyolításához.

1920/21-ben nagy távjelzőgyakorlatot tartottunk a húsvéti szünidőben, amikor a budapesti piaristák ablakából naptáviróval elindított üzenet igen rövid idő alatt Esztergomba érkezett hibátlanul. A katonaság előtt is becsületet vallottunk teljesítményünkkel.

Még ebben az évben részt vettünk az országos cserkészkiállításon és az országos harcászaton. Mindenütt mint egyedüli vidéki csapat a pestiek között, de mindenkor becsülettel megállva helyünket.

192l/22-ben állami fűzfavesszőkitermeléssel kísérleteztünk a Tisza partján. Ekkor barátkoztunk össze a Tiszával. Ez évben állítottuk fel kerékpáros osztagunkat, természetesen lakatosműhelyünk mást sem csinált, mint az elrontott kerékpárjainkat javítgatta.

1922/23-ban a Hollók családfáján új ágak fakadnak. Ekkor válnak ki tőlünk a tanítóképzős cserkészek, mert megalakult a 266. sz. Pázmány-cserkészcsapat az érseki tanítóképzőben azokkal a fiúkkal, akik eddig a mi csapatunkba tartoztak, ugyanakkor megalakult a 14. sz. öregcserkészcsapat. Ez évben volt az első külföldi túránk Németországban, hogy a cserkésznek látókörét a külföldi viszonyok megisme-