Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

^M zfd Igaz ember halálára.' Uram: Jó harcot harcoltam, a futást elvé­geztem és hitemet megtartottam. Szlovenszkó kiutasított nagy magyarja, Palkovich Viktor, volt nemzetgyűlési képviselő ápril. 24-én csütörtökön, alkonyatkor már odaállott mindnyájunk örök bírája elé, ahol a lelkek érzékenyen finom mér­legén méretnek meg az emberi cselekedetek. Lelkének útját esengő imák egyengették és a jótettek, a letörölt könnyek gyémántjai és a panaszos jelszavaknak áldássá változása vilá­gították. A nagy számvetésen is túl van már : boldog ember, igaz ember, akinek a „tartozik" rovata üresen maradt, mert nem maradt adósa senkinek. Hosszú életében jót tett a szegénnyel, jámbor szolgája volt az Úrnak, híveinek igazi atyja, aki segíti őket, együtt szenved és örvend velük és ha kell, meg is védelmezi őket. Nemzetéhez is hűséges maradt mindhalálig és maradék nélkül teljesítette vele szemben minden tartozó kötelességét. Egész ember, talpig ember, vir integer scelerisque purus. És az Úr kézenfogja elaggott szolgáját, elvezetvén őt a boldogok közé. Palkovich Viktor földi élete, hosszú nyolcvan esztendejében, két szóban foglalható össze : katolikus és magyar volt mindvégig. Oltárnál és a szószéken Krisztus igazságait hirdette, az életben és a közéletben a magyar igazságot, ezért küzdött, kapott és adott is sebeket, mert a harcos lelkek közé tartozott, a Kapisztrán Jánosok fajtájából, akik a kereszttel a sereg előtt járnak és a kereszt a páncéljuk, a fegyverük minden támadás ellen. A kisebbségi magyarság bátorszavú, erős vezére 1 Palkovich Viktor, (1850—1930.) Esztergom város szülötte, intézetünk egykori tanít­ványa ez igaz ember, aki sohasem feledkezett meg régi intézetéről, nagy adományo­kat adott életében (Deákasztal, cserkészet stb.) és végrendeletében is készpénzének egy­harmadát hagyta intézetünk Deákasztalára. A pontos végrendeletet még nem tudjuk, de egész élete megérdemelte, hogy a tanári kar és az egész ifjúság testületileg vegyen részt (ápr. 27.) temetésén és sírhantjára hatalmas koszorút helyezzen ezzel a felírással : „Szere­tett tanítványának és kegyes jótevőjének — Az Esztergomi Bencés Gimnázium". — Méltó, hogy értesítőnkben is megemlékezzünk róla. E cikket dr. Alapy Gyula a megszállt Komá­rom polgármestere, bencés diák, az elhunyt legjobb barátja és végrendeleti végrehajtója írta. Az ő engedelmével közöljük e helyütt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom