Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1929

7 édesapa életbölcseségét csöpögtették a gyermek szivébe. Anyjának, Boldog Gizellának, Szent Henrik német császár testvérének élete az istenfélelem és felebaráti szeretet gyakorlati példáival oktatta. íme, ez volt annak az útnak kezdete, mely a magyar királyfit az életszentségre vezette. Tévedés volna azonban, ha azt gondolnók, hogy a kis herceget a világtól elzárt, az emberektől visszahúzódó gyermeknek nevelték. A jámbor oktató célból készült legenda és azok nyomán a krónikák első sorban, sőt majdnem kizárólag csak a vallásos életre vonatkozó eseményeket beszélik el, de az Intelmek, melyek kétségtelenül Szent István gondolatait adják vissza, ismételten hivatkoznak a pulvinum molliciesre, a puha párnákra, ami a dolog természete szerint nemcsak az alvásra, hanem az egész életmódra vonatkozik. Más szóval ez azt jelenti, hogy kicsiny gyermekkorában Szent Imre is a hasonló korú gyermekek játékos életét élte s amikor kíváncsi szemmel nézegette királyi atyjának marcona testőreit, csillogó szemmel hallgatta a nehéz harcokból hazatért királynak küzdelmeit, kivette részét a gyermekek naiv örömeiből, vidám kacagásából. De múltak az évek és az édesapa érezte, hogy trónjának reménybeli örökösét idejében be kell vezetni az uralkodás művészetébe, részeszesévé kell tenni a tudományos és gyakorlati ismereteknek, melyekre egy uralkodónak szüksége van. A kis gyermekkel szemben természetes gyöngéd szeretet „tehetetlenné és elpuhulttá tenné, ez pedig az erények kiirtása, a bűnök melegágya lenne és az apai parancsok megvetésére vezetne." Közbe-közbe komolyságra, szigorúságra is szükség van, hogy a gyermeki értelem is kész legyen mindarra, amit az atya parancsol. Az Intelmek e szavai Szent Imre diákéveinek a bevezetését is jelzik. Az élet-halál küzdelmekben vergődő magyar nemzet kormányzásának teendői, a külső politika terhes gondjai között Szent István nem találhatott elég időt arra, hogy maga tanítsa fiát „a hét szabad művészetre", mondhatnók a középiskolai tantárgyakra. Nevelőt keresett tehát. Meg is találta Szent Gellértben. Szent Gellért Velencében egy bencés kolostornak volt az apátja, de innen a Szentföldre akart zarándokolni. Tengerre is szállt, de útközben vihar lepte meg, mely Isztria közelében útjának megszakítására kényszerítette. Itt történt, hogy Razin apát arra birta, hogy egyelőre hagyjon föl szentföldi útjának tervével és térjen Magyarországba. Szent Gellért csakhamar eljutott így Szent István udvarába. Karácsonyi János szellemes következtetése szerint ez 1015-ben történt, tehát akkor, mikor Szent Imre nyolc esztendős volt, tehát mikor az iskolai oktatás megkezdésére a legalkalmasabb volt az idő. Rendszeres tantervről, külön tantárgyakról akkoriban nem lehetett szó, tankönyvek nem igen álltak rendelkezésekre. Rendkívül fontos volt tehát a nevelő tanár egyénisége : az akkori viszonyokhoz képest nagy tudásra, bölcs Ítélőképességre volt szükség egy királyi gyermek, trónörökös oktatásához. Szent Gellért éppen ilyen volt. Ékesszólása általános csodálatot keltett, mélységes tudásának, buzgó jámborságának egyik értékes bizonysága ránk is maradt a Deliberatiókban, amit Elmélkedéseknek fordíthatunk. A szerény, mégis határozott szerzetesapátot Szent István úgyszólván első pillanatra megkedvelte. Őrá bízta Szent Imre tanítását. A trón-