Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

30 volt a munkája. A nyári szünet nagy részét, mint a vakáció legideálisabb felhasználását a különféle táborokban töltöttük. Ez a cserkész igazi vakációja, mikor táborozik ; itt pihen, itt dolgozik, itt tanul. Ebben az évben, júliusban volt, mint ismeretes, a Nemzeti Nagytábor, melyben csapatunk is résztvett, mintegy 50 cserkésszel. Hogy pedig a versenyekben is megálljuk a helyünket, a tábort megelőző hetekben nagy kiképzést tartottunk, melyeket Károlyi G. s. tiszt vezetett. A kiképzések a gimn. termeiben folytak, melyeket ekkor már birtokukba vehettek a cserkészek. Majd a tábort megelőzőleg egyhetes előtábort tartottunk Főparancsnok úrék szentjánoskuti villájában. Ily előkészületek után indult útnak a csapat. És ha most végigtekintjük mégegyszer azon fiúk sorát, akik nagy reménnyel indultak útnak, hogy a nagytábor porondján a többi csapatokkal nemes versenyre kelve, a csapat régi hírnevét megtartsák, lehetetlen azt mondanunk, hogy ezek a fiúk nem a tőlük telhető legjobbat produkálták. Elég csak a jobb eredményeket vennünk; a csapat 29 első, 20 második, 16 harmadik helyezést nyert, azonkívül vizirajunkat az első helyre tették és a rendezőcsapatok 1—2 napi szolgálatán kívül a tábor megnyitásától bezárásáig állandóan vizirajunk adta a fürdőkirendeltséget, miért is 13 vizicserkészünk a a rendőrség számozott sárga nyakkendőjét és állandó viselésének jogát kapta jutalmul. Közvetlen a Nagytábor után, júl. 26-án 3 csónakkal indult a csapat egy része Főparancsnok vezetésével Mohácsra, hogy most, mikor országszerte a mohácsi ütközet 400 éves évfordulóját ünneplik, mi cserkészek is kivegyük részünket az emlékezésből és elzarándokoljunk a szomorú esemény színhelyére. A Dunán ereszkedtünk lefelé. Egymásután elhagyjuk a dunamenti helyeket. Több napi utazás után Kalocsára érünk, ahol a csillagvizsgálót tekintettük meg. Ezután Baja volt utunk nagyobb állomása. Bajától már nem messze van a mohácsi sík és kb. 6 órai ereszkedés után a Cselepatak torkolatához érünk. Kikötés után a mohácsi csata hősi halottainak emlékoszlopához vonultunk és kis ünnepség után elénekeltük a Magyar Hiszekegyet. Mohácson elváltunk csónakjainktól, melyeken eddig utaztunk, innen pedig már vonaton folytatjuk utunkat, Mohácsról Pécsre megyünk, ahol a jezsuiták Pius intézetében laktunk. Az egyik nap a Mecsek magas hátát másztuk meg, ahonnan elragadó kilátás nyílik Pécs és környékére. Pécsről vonaton jöttünk haza. Még egyéb kirándulásaink is voltak a nyáron. Kiemelkednek ezek közül a győri csónakút és a tatai kirándulás. Aug. hó második felében Győrből két csónakon jövünk le a Dunán. A csónakokat már előzőleg feladtuk, mi pedig, mintegy tizen egy este hajón utaztunk Győrbe, Főparancsnok úr elé, aki most érkezett vissza az öregcserkészek ausztriai mozgótáboráról. Az egyik délben indult útnak a két csónak, velünk jött új parancsnokunk, Grássánovits Leo bencés tanár úr is. Kétórai út után megpillantjuk a fák közül kiemelkedő véneki templom tornyát, ahol Németh Józsi bácsi várt bennünket és elkalauzolt szép falujába, melyet bizony akkor jókora mocsár környékezett. Itt ebédelünk és itt töltjük a nap hátralévő részét. Másnap reggel búcsút mondva Véneknek, felhúzzuk vitorláinkat és elindulunk Esztergom felé. A Duna közepén ereszkedünk lefelé, gyönyörködve a Duna két oldalán elterülő nyári pompában uvalkodó természetben. A másik nagyobb kirándulásunk a tatai kirándulás volt szept. első hetében. Öt napQj töltöttünk Tatán, a tatai gimn. igazgató úr kedves vendégszeretetében. Ezen 5 napban megtekintettük Tatabányát, felmentünk a bánhidai turulhoz, majd az Eszterházy-parkot néztük meg, az utolsó nap délelőttjén pedig a tatai parancsnok úr vezetésével a Fényes-tóhoz mentünk ki fürödni.