Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1926

24 9. Fehér sereg indulója. Énekli az egész ifjúság. 10. Batthyányi induló. Előadják: Bergmajer Ferenc, Perényi Imre, Posch István VIII. o. t., Gerendás Ernő, Szkalka József VII. o. t., Ferenczy György, Kürcz Dezső, Zvarínyi Andor VI. o. t., Belcsák Barna, Szabó Nándor, Szkalka Lajos V. o. t., Eitler Péter III. o. t. Szölgyémy kormányzó úr gyönyörű beszédét minden ifjúnak tanulságul ime itt közöljük: Kedves tanuló ifjak! Félszázadot meghaladó idő távolából zeng felém ma két kedves egyházi ének, melyet mint esztergomi diák, egykor én is énekeltem ; egyik a „Mennyben díszeskedő szép liliomszál"-ról, másik az „Égből eredt világ"-ról szól; egyik szt. Alajos, a másik szt. Imre erényeit zengi ; a századok homályából kiemelkedő eszményi alakjai ők a tisztaságnak, méltók arra, hogy emléküket emelkedett lélekkel ünnepelje az ifjúság. Tehát ez ősi jogon veszek bátorságot arra, hogy ma szt. Imre herceg ünnepén én szólalok fel itt, annak az iskolának ifjúsága előtt, mely szt. Imre nevét évről-évre hagyományosan megünnepli, mely intézetnek tanárkara és tanuló gárdája ennek a csodálatosan szép eszményképnek kultuszában lelnek egymásra ; mely intézetnek szelleme, levegője telítve van annak a tündöklő fényforrásnak kisugárzásával, melyet szt. Imre magasztos erényei képviselnek ; abban az intézetben, melyben nemes nagyotakarástól hevült ifjúi kezek meleg bizalommal nyúlnak a tanári erős karok után, mintegy arra kérve a hivatott vezetőket: ime itt vagyunk mi, magyar ifjak, jövőnkbe bizakodó szívünkkel, fakadozó erőinkkel, fiatalos hevületünk hímporos lelkesedésével : öntsétek tele szomjas lelkünket méltó tartalommal, fegyverezzétek föl vállasodó értelmünket az életbölcseség acéljával, cselekvésre feszülő akaratunkat a megismert jó követésének készségével és indítsatok el helyes életirányba, mutassátok meg nekünk az útat, melyen járjunk. Nagyobb az én örömem, mint az érdemem arra, hogy ma itt állhatok és érzésemmel beleolvadhatok az ünneplés harmóniájába; de bátorságomat a megjelenésre magyarázza meg és mentse az életem tartalmát alkotó olthatatlan szeretetem a tanuló ifjúság iránt és az a meg nem rendíthető bizalmam, hogy az a keresztény magyar ifjúság, mely szt. Imre pártfogása alatt és követése mellett fndul az életnek, hivatva van egy hitvallásában erős, hazaés fajszeretetében megalkuvásra nem bírható jövendő nemzedék és általa egy boldogabb Magyarország reménységének megvalósítására. Mit ünneplünk szt. Imrében? Azt-e, hogy királyfi volt? Vagy azt, hogy ifjú volt? Vagy azt, hogy éppen magyar volt? így elkülönítve bizonyára egyiket sem. Ünnepelnők-e őt, ha nem lett volna az ő szent volta oly befejezett, tisztasága oly csodálatra méltóan életerős? Bizonyára nem. De ünnepeljük őt, mert bár az ő nem is távoli ősei még kemény pogányok voltak, ő már a keresztény lelkületnek sugarakkal övezett eszményi példájává tudott magasztosodni; ünnepeljük őt, mert bár királyfi volt, kire az életnek annyi csábító varázsa mosolygott,akit puha kényelem, zajos társaság, vidám barátok ölelése szédített, mégis le birta rázni magáról az élet bódító örömeinek piócáit, melyek a szív magasabbra törő lüktetése, tisztultabb felbuzdulása elől elszívják a vért; ünnepeljük őt azért, mert bár ifjú volt, mégis szilárd jellemmé tudott ércesedni és az életszentségnek oly erőmennyiségét birta lelkében felhalmozni, mely^őt a halál fenséges lendületével az ég szentei közé emelte; ünnepeljük őt, mert e mennyei szép plasztikájú lélek a mi nemzetünk sarjadéka, kiben a magyar ifjú egy ezredév multán is feltalálhatja mindazt, ami