Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1925

2L az ő nevelő atyáikra, kik annyi szeretettel vezetik őket a jó ütőn s végül mindarra, ami nekik kedves." A Szent Atya beszédét Ádám László szalézi tanár úr tolmácsolta. A pápa ezután atyai áldását adta ránk, szüleinkre testvéreinkre és valamennyi otthon lévő hozzátartozóinkra. Áldását adta a tni jó munkánkra és kért, hogy haladjunk tovább is az erény és a lovagiasság útján. Körülment a térdelő sor előtt, mindannyian kezet csókoltunk neki. Ő többeket megszólítással tüntetett ki és tekintetével végigsimogatva a ő cserkészeit, a legkisebbnek külön atyailag megcirógatta a fejét. Valamennyien pápai jubileumi érmet kaptunk emlékbe, melyet pápai színekből álló szalaggal ma is hordunk kitüntetésképen. Távozáskor még egyszer Ádám tanár úrhoz fordult és a következőket mondotta : „Mondja még meg ezeknek a jó cserkészeknek, hogy az érem, melyet nekik adtunk — szemlét tartva felettük, — örök emléke legyen, nem annyira ennek a napnak, amelyen a közös Atyát meglátogatták, hanem inkább azoknak a szent és buzgó fogadásoknak, amelyeket ezekben a napokban tettek a búcsú elnyerése alkalmával." A pápa meleg, szívhez szóló szavai és jóságos szemei pedig mindannyiunknak mindenkor felejthetetlen emléke lesz. Rómából egy hét után tovább utaztunk Nápolyba. Útközben megnéztük a montecassiniói bencés kolostort és a szent rendalapítók : Szt. Benedek és Skolasztika sírjánál litániát hallgattunk. Nápolyi tartózkodásunk alatt megtekintettük a még most is működésben levő Vezúvot és Pompeit. Majd az egyik napon Capri-szigetére vitorláztunk át, útközben volt alkalmunk a tengeri betegség „örömeivel" is megismerkedni. Nápolyból aug. 5.-én indultunk tovább Firenzébe ; a művészetek városába, ahol csaknem három napig a múzeumokat, nevezetességeket jártuk végig. Aug. 8.-án Bolognán és Páduán keresztül megérkeztünk Velencébe. Velencében ugyancsak három napot töltöttünk. Ez idő alatt kétszer áthajóztunk a Lidora és az Adriai tenger vize frissítette fel agyonfáradt tagjainkat. Nappal gondoláztunk, múzeumokat jártunk, esténként pedig a Szent Márk-téren fagylaltozás közben hallgattuk a térzenét késő estig. Áug. 11. én átlépjük az olasz-osztrák határt és már másnap Bécs utcáin vándorolunk. Itt ünnepeltük 13. án Főparancsnok úr névnapját, minek örömére nagyszerű vacsorában volt részünk. Másnap szétoszlott a zarándokcsapat és mi is hazajöttünk Esztergomba. — Megemlékezve olasz táborozásunkról, lehetetlen a legnagyobb hála szavát ezerszeresen nem hangoztatnunk azon rendkívüli szíves fogadtatásért, melyben a Szalézi Rend házai minket fogadtak. A jó Isten fizesse meg! Szept. 4—8. résztvettünk az újpesti jamboreen. Szept. 21.-én a „Falu Szövetség" helybeli kiállításán a csapat is résztvett és a Szövetség aranyéremmel és oklevéllel jutalmazta a csapat munkáját. Okt. 11-én egynapos kötelező kirándulást rendeztünk Irtáspusztára, amelyen jamboree verseny pontokat gyakoroltuk. Nov. 2-án kivonult a csapat a hősök temetőjébe. Koszorút tett le az ott nyugvó hősök sírjára és emlékbeszéddel rótta le az irántuk való háláját. Az emlékbeszédet Hamvas ödöm rajv. mondta. — Nov. 3.-án temették a Csapat egykori cserkészét, Huszár Lászlót, aki a világháborúban esett el, akinek most hozták haza földi maradványait. A koporsónál a cserkészek álltak díszőrséget. Dec. 8-án a „Stefánia" kiállításán a csapat is résztvett. Dec. 19.-én kivonultunk a Vaskapu mögött levő erdőbe és a természet szabad ölén díszítettünk fel egy karácsonyfát és ünnepeltük a kis Jézus születését.