Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1925

19 úr jóindulatából : 1 drb új sportcsónak, melyért itt is hálás köszönetet mondunk. Cserkészet Az 1925.—26.-Í évben a Csapat munkássága az előző évekhez képest növekedett. Az évet, mint rendesen, a Tábor testet-lelket erősítő napjai nyitották meg. Már a Te Deutnot megelőző hét napjait a táborozásra való előkészületek kötötték le. A fiúk örömmel készülődtek és alig várták azt a napot, midőn táborba szállhatnak, hogy ott Isten szabad ege alatt néhány hetet eltöltsenek. Jún. 30.-án reggel közös szentmise és szentáldozás után elindult a mintegy 45 tagból álló csapat az új otthonba. A tábor helye a Mátra egyik vadregényes völgye: az u. n. Barátrét volt. A gyönyörű táborhely az egri érsekség tulajdona, amiért a Kegyelmes Érsek Úrnak itt is hálás köszönetet mondunk. Több átszállás és átpakkolás után késő este érkeztünk meg Egerbe, ahol az éjszakát az állomásfőnök jóindulatából a vonatban töltöttük. Másnap reggel mentünk tovább vonattal Felnémetre, ahová már 8 órakor megérkeztünk. Innen az Egri Fatelep iparvonatjával mentünk a táborhelyünkre. Míg a kisvasutra vártunk ez idő alatt megtekintettük az Egri hordógyár felnémeti fatelepét. Délután 2 órakor indult velünk a kisvonat Felsőtárkányon keresztül „Barátrét"-re. Még aznap felverik a legszükségesebb sátrakat. Másnap folytatjuk táborépítő munkankat, konyhát ásunk, ebédlőt készítünk és a tábor legszebb helyén felállítjuk a tábori oltárt, ahol naponként szentmisét hallgattunk. Ezután a nagytábor legszebb napjai következtek. Délutánonként, hacsak ráértünk harcszerűt, esténként pedig ostromjátékokat rendeztünk a táborunkat környező hegyekben. A táborozás ideje alatt gyakran kisebb-nagyobb kirándulásokon vettünk részt. így ellátogattunk Biikk-Zsérczre, ahol Pathy Ferenc plébános úr igen szívesen fogadott és jó uzsonnával vendégelt meg bennünket. Majd az egyik napon Egerbe „utazunk" a kisvonaton, hogy ennek nevezetességeit is megtekintsük. Megnéztük az Egri Székesegyházat, az Érseki Lyceumot, majd megtekintettük az egri várat, Dobó István sirját és Gárdonyi Géza író sírjánál is imádkoztunk. A tábor napjai gyorsan multak. Elérkezett júl. lö-ika, a táborbontás napja, szomorú szívvel bucsuztunk el az ottani ismerősöktől. Még egy utolsó tábortüzet rendeztünk, de ekkor már csak sátraink állottak, melyekben utolsó tábori éjszakánkat töltöttük.Elindulásunk előtt hálaadó szentmisét hallgattunk és elbúcsúzva „Barátrét"-ünktől, elindultunk Esztergomba, Míg a csapat egyik része Felsőtárkányban táborozott, ez idő alatt Vízirajunk mozgótábort rendezett a Dunán egészen fel Regensburgig. Jún. 29.-én indultunk el a MFTR „Szent István" hajóján. AAidőn hajónk a dévényi inilleniumi emlék előtt haladt el, amelynek ma a csehek nagylelkűsége folytán már csak derékbe tört romjai hirdetik ezeréves multunkat, elénekeltük a Magyar Hiszekegyet. Másnap megérkeztünk Bécsbe, ahol egy napot időztünk. Majd a következő nap Linzben töltöttünk néhány kedves órát a linzi cserkészek kedves körében. Két nap múlva már útunk utolsó állomása Regensburg következett. Itt három nap alatt megtekintettük a város szépségeit, kirándultunk Valhallába, ahol a Német Birodalom nagyjainak szobrait néztük meg, majd Kelheimbe a Friedensdenkmal megtekintésére. Regensburgból, miután az utazáshoz szükséges csónakokat is megszereztük, júl. 3. án csónakba szálltunk és megkezdődött a hosszú csónakút egészen Esztergomig, aminek szépségeit nagyban hátráltatta a kellemetlen időjárás: a sok eső. Így érkeztünk több napi utazás után Bécsbe, ahol még néhány kedves napot töltöttünk, majd elbúcsúzva Bécstől elindultunk Esztergomba. Alig hogy hazajöttünk a táborozásokból, már is csomagoltunk és ismét elindultunk egy másik, de sokkal nagyobb útra : Itáliába. Ezen utat számos