Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1925

13 Szűz valaha elhagyta azt, aki hozzá folyamodott és pártfogását kérte. Te kedves kongreganista, mindenki elhagyhat és el is fog hagyni : édesanyád, édesapád, testvéreid, legjobb barátaid s kedves rokonaid; mindenkiben csalódhatsz : reményeidben, várakozásodban, honfitársaidban, csak Ő benne nem, csak a Szűz Anya nem hagy el téged sohasem, sem ezen, sem a másvilágon. És azt, amit szt. Bernát mondott, az anyaszentegyház is minden nap mondogatja füledbe. Azért az, aki Őt választotta pártfogójául, aki az Ő palástja alá menekül, soha, de soha kárát nem vallja. És a kongreganista ép ezt teszi akkor, midőn a kongregáció tagjává lesz. Ót választja anyjául, pártfogójául. Nemde, k. k., minden gyermeknek vannak kötelességei szülőivel szemben ? Hát a kongreganistanak nem volnának némi kötelességei választott édesanyja, a Boldogságos Szűzzel szemben? Vannak bizony s ezek köziil a legfontosabbat említem. Pontosan, lelkiismeretesen járjatok a gyűlésekre. Sokan vagytok együtt, sokan imádkoztok és amit sokan egy szívvel, egy lélekkel kértek, azt a jó Isten biztosabban megadja, mint a magán imádsággal. Itt nyeritek meg a jó, ker. kath. élethez szükséges ismereteket. Most bizony sok kath. ember csak azért nem él kath. életet, mert nem ismeri vallását. Valami rémlik az emlékezetében abból, amit valaha tanult, s mivelhogy nem tiszta határozott ez az ismeret, hát összefolyik az élet tapasztalataiból és a meg nem emésztett olvasmányokból szerzett ismeretekkel. S az eredmény? Örökös kompromiszszumok, kiegyezések keresése a lelkiismeret rovására. Pedig vagy van igazság, vagy nincs. Ha van, akkor az Istentől kinyilatkoztatott tanítás az. Ezzel pedig alkudni nem szabad, nem lehet, hanem szerinte kell gondolkodni, beszélni, cselekedni még akkor is, ha ez áldozatot követel tőlünk. De nemcsak ezeket az ismereteket szerzitek meg a gyűléseken. A szeszerintük való éléshez szükséges kegyelmeket és erőt is, meg a módját is, hogy e kegyelmek kárba ne vesszenek rajtatok : tehát megőrzésük módját, az rÚ szine előtt való járást is itt tanuljátok meg. Hogy lehet az? Gondoljatok az 0 jelenlétére. Valahányszor imádkoztok, valahányszor a templom előtt elmenve kalapot emeltek; valahányszor az Oltáriszentségben jelen lévő Úr Jézus előtt letérdeltek, valahányszor részt vesztek a szeplőtelen áldozat bemutatásán; valahányszor a szentségekhez járultok, tnindíg és mindannyiszor Isten jelenlétében vagytok, az Ő áldó, szerető kezének meleg simogatását érzi lelketek. Aztán legyetek hűséges kongreganisták ; hűségesek nemcsak most, mint diákok, hanem később is, ha elhagyjátok az iskolát. Hiszen ekkor látszik meg, ki az igazi, jó kongreganista, az életben, mikor már sein szüleitek, sem a jó tanár urak nem állnak mögöttetek. És vájjon mit feleltetek a prefektusnak, aki megkérdezte, meddig akarjátok megtartani, amit Ígértetek ? Nemde azt, hogy megtartjuk örökre! Álljatok hát szavatoknak emberül. Ne feledjétek, hogy az Ígéretnek vannak tanúi. Tanúi vagyunk mindvalamennyien, akik itt jelen vagyunk e templomban ; tanúi ezek az oltárok s azok a szentek, kiknek ereklyéi nyugszanak az oltárköveken ; tanuja a menyországnak királynéja s a kíséretében lévő angyalok. És mi mind, vagy mellettetek, vagy ellenetek tanúbizonyságot fogunk tenni ama nagy napon, midőn az Isten fia eljövendő lészen Ítélni eleveneket és holtakat. De ne féljetek, k. kongr., nem lesz okotok rettegni, ha hűségesen, bizalommal és tiszta szívvel mondogatjátok: Nos cum proie pia, benedicat Virgo Maria ! és ő szerinte éltek is. Amen.