Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1924

9 a szeplőtelen fogantatás ünnepén volt a Mária kongregáció új tagjainak felvétele, Túri Béla prelátus-kanonok úr tartotta a szent misét és ugyanő vette fel, az új Mária-leventéket. Ugyanezen, és az előtte való napon a Mária-kongregáció énekkel, zenével, hazafias színdarab előadásával egybekötött ünnepséget rendezett, amelyet összekötöttünk a jelenlévő biboros-hercegprimásnak, dr. Csernoch Jánosnak üdvözlésével aranymiséje alkalmából, akit az intézetben tanított hatféle nyelven üdvözöltek az ifjak. Kegyes válaszát gyorsíróink imígyen jegyezték fel : KEDVES FIAIM! MÉLYEN TISZTELT IGAZGATÓ ÚR! HÖLGYEIM ÉS URAIM! Az első pünkösd napja jutott eszembe, midőn hallottam itt az ifjúságot a világ különböző nyelvein, köztük magyar nyelvünkön szólani, melyeknek minden egyes hangja kedves nekem, de nemcsak a nyelvek hangja, hanem a beszédek tartalma is. Különösen az, hogy visszaidézték lelkembe azokat a dolgokat, melyek még mindig élnek lelkemben. Mint e gimnázium tanulója és mint a szeminárium növendéke, szintén ebben a gimnáziumban végeztem és itt tettem le az érettségit is. Mondhatom kedves gyermekeim, annak, hogy Esztergomban jártam iskolába, én igen sokat köszönhetek. Mert itt sajátítottam el azokat az ismereteket, amelyek segítségével később az egyetemet tudtam elvégezni. S ott tanultam meg akkor azt a fegyelmezettséget, mely nekem, különösen az utolsó időkben igen nagy hasznomra volt. Mert mikor itt iskolába jártam, a fegyelem vasszigorát igen kellemetlennek találtam. Csak későbben, midőn már megéreztem és megtapasztaltam az élet súlyos és nehéz viszonyait, akkor láttam be, hogy mikor a tanárok szigorúsággal párosult szeretettel vezettek az élet útjain, akkor láttam csak, hogy menynyit köszönhetek egykori tanáraimnak. És ezt hangoztatni fogom, amíg csak élek. De nemcsak hangoztatni, hanem ajánlani is fogom nektek, kedves fiaim ! Helyesen mondta az igazgató úr, hogy kövessetek engem, mint én követtem tanáraimat. Ha én tanáraim példáját mindenben megtartottam volna, akkor sokkal tökéletesebb ember lett volna belőlem, mert ezek a tanítások teljesen megfeleltek az emberi élet követelményeinek. Mi, akik már túl vagyunk ezeken és viseljük az élet nehéz keresztjét, tudjuk, hogy igenis meg kell tartani, amit a tanárok követelnek! Mert a tanárok ezzel a ti életeteket akarják megalapozni, a ti terveiteket akarják útba igazítani. Amint a múltban megtartották az intézet szabályait, iparkodjatok, hogy ti is megtartsátok. De rátok most kétszeres önfeláldozás vár, mert akkor Magyarország gazdag, virágzó ország volt, telve gazdagsággal, mindenkitől megbecsülve, sőt ellenfeleink féltek is tőlünk. Ma azonban, ismeritek állapotunkat, szegények, gyöngék vagyunk. És rátok vár az a feladat, újra építeni ezt a hazát és hatalmát naggyá tenni. Tehát ma kétszeres a ti kötelességtek, hogy komolyan készüljetek az élet nagy munkájára. Tartsátok meg, amit Szt. Benedek és rendje mondott : „Ora et labora", imádkozzál és dolgozzál. Az ima fog nektek szárnyat adni, mellyel felemelkedtek Istenhez. A munka meg alapot fog nektek adni s ti fel fogjátok tudni építeni a hazát. Nem akarlak titeket tovább tartóztatni. Hálás szívből mondok köszönetet nektek, a főtisztelendő igazgató úrnak és kedves tanár társainak, azért a fáradságért, melyet nekik ez a mostani ünnepély okozott. Köszönetet mondok a közönségnek is, hogy ezt a szerény ünnepséget ily nagy számban méltóztatott megtisztelni.