Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1923

8 kisebb tábort állítottunk fel a városi szigeten fekvő „Prímáskertben". Július 3-án reggel volt a Prímáskertben táborbontás, s utána azonnal indultunk a „Túrán t

t-ra, ahol még aznap megkezdettük tulajdonképen ezidei nagytáborozásunkat. A folytonoi irtással egyre nagyobb területek szabadulnak fel. Amott tábori kápolna készül remekbe faragott oltárral, melynél parancsnok úr mindennap szenmisét mond, itt már áll a hatalmas árboc, ott kutat ásnak, odább nagyszabású konyha és éléstár épül, rnajd a balparton gátat húznak a leendő kikötő számára. Július 22-én a parancsnok hét cserkésszel elindul Passauba a németországi mozgotáborozók elé, ahonnan hat csónakkal teszik meg a hosszú útat egész Esztergomig. A tábor parancsnokságát Klinda Pál cserkésztiszt veszi át. A legnagyobb munkán már túl vagyunk, következik a szépítés csinosítás munkája. A sziget balpartján befejezzük kikötőt s fehér füzfakorlátokat állítunk fel. Az egyik hatalmas növénycsoportozat belsejében árnyas ebédlőt vágunk, asztalokat, padokat készítünk bele. A sziget felső végén kis kilátót építünk, az ösvényeket kiszélesítjük, ahol szükséges ujakat vágunk és folytatjuk az irtást. Vendégeink is voltak : több szülő, néhány más csapatbeli magyar, 4 német és 31 lengyel cserkész. Augusztus 3-án hazaérkezett Németországból a parancsnok úr, másnap reggel megkezdődött a táborbontás, s a Dunán tomboló erős vihar ellenére még aznap este kikötöttek csónakjaink az esztergomi partokon. 1923. aug. 6-án reggel 8-kor már ismét gyülekeztünk a cserkész otthonban, hogy csónakokon a Balatonhoz jussunk. 4 csónakkal indultunk. A dunai út egyhangú volt, kivéve azt az esetet, midőn az Úr Isten táplálta cserkészeit hallal, amely éppen csónakunkba ugrott. Már a negyedik napon a Sio torkolatánál voltunk. Nagy volt az örömünk. Azt hittük, hogy már egy-két nap múlva a Balatonnál leszünk. De a Sió nagyon sebes volt. Vontató partot sehol sem találtunk. A parton magas fűzfák voltak. Ez mind nehezítette az útat. Szekszárdra 2 csónakkal este 9-kor érkeztünk, a másik két csónak, sok baj után, csak éjjel 2 órakor érkezett meg mert evezőik fele eltörött. Jól esett a szekszárdi cserkészek kedves fogadása, gondoskodása. Köszönet érte, de jól esett ezen az éjen a pihenés, a friss szalmán. Másnap reggel megnéztük a várost, ahol dr. Resch Aurél főgimn. igazgató úr kalauzolt. A híres muzeumban láttuk a nevezetes „agyafúrt" koponyákat is. Csak ebéd után indultunk tovább. Ezen a napon, a fentebbi okok miatt, alig birtunk nagy nehezen 6—7 km. t megtenni. Késő este érkeztünk Sió-Agárdra, ahol a Sárviz egyesül a Sióval. Következő nap a vendégszerető harcsi tanító úrnál szállottunk meg, de már láttuk hogy így nem jutunk előbbre. Még Medináig próbálkoztunk, de élelem, erő, árboc és evező fogytán visszafordultunk s lementünk Bajára, hol 3 napot pihentünk a bajai cisztercita főgimn. kedves cserkészei körében. 15-én szálltunk hajóra, hogy elmegyünk Pestre, ahonnan tervünk volt vonattal menni a Balatonhoz. Egész éjjel utaztunk s csak reggel érkeztünk Keszthelyre, ahol 'már egy cserkész testvérünk: Zalai Tóth Viktor várt s meghívott bennünket szüleihez Zala-Apátiba. Másnap gyalog mentünk Badacsony-Tomajba, ahová az előőrs előre ment vonaton, hogy megfőzhessék az ebédet, míg mi gyaloglók oda érkezünk. Este 6-kor értünk a faluba, de a babfőzelék még akkor sem volt készen. Végre fél 8 órára megfőtt az ebéd, ami egyúttal vacsora is volt. Másnap már hajnali 2 órakor ébresztő riasztott fel bennünket s mentünk vonattal Aszófőre. A bencés plébánián leltünk kedves otthonra, honnan azonnal Tihanyba kirándultunk. Kipróbáltuk a visszhangot, szedtünk kecskekörmöt. Ebéd után Balatonfüredet néztük meg, ahol fürödtünk, csónakáztunk. Vitorlázni is akartunk, de a vitorlás csónakok mind el voltak foglalva. Másnap elBïïcsuztunk a Balatontól, melyet sok fáradsággal, kerülővel mégis megláttunk. Felutaztunk Pestre, onnan hajóval tovább Esztergomba. Az utat jobb felkészültséggel, jobb erővel egy legközelebbi alkalommal mégis végrehajtjuk. A külföldi táborozásokról (Salzburg környéke, Bajorország és Passau—Eszter-