Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1922

2 tanítványaitól is munkát, tudást kivánt. Világos, lelkes előadásai még a gyöngébb tehetségű tanítványaiban is érdeklődést ébresztettek a mennyiségtan és természettan iránt. Szigorú tanár volt, mert nagyon szerette az ifjúságot. Nagy öröme tellett benne, ha tanítványai boldogullak az életben, akik később is hálás szeretettel ragaszkodtak kiváló tanárukhoz. Tanári teendőin kívül nagy buzgalommal dolgozott a társadalmi téren is. Sok évig volt városi képviselő. A közgyűléseken szakszerű felszólalásaival, a bizottsági gyűléseken buzgó tevékenységével, szókimondásával sokak bizalmát nyerte meg. Tevékenysége javarészét a Kath. Körnek szentelte. 15 évig viselte a titkári hivatalt, az utóbbi években pedig ügyvezető alelnök is volt. Az évenkinti, szép stílusban megírt és tartalmas titkári jelentései nagyon élvezetesek voltak és sokáig emlékezetesek lesznek. A Kath. Kör lelkes tagja és tevékeny tisztviselője emlékére a tagoknak és a boldogult tisztelőinek adakozásából alapítványt létesített. Mint kiváló szónok, tüzes beszédeivel sokszor ragadta polgártársait tomboló lelkesedésre. Hatalmas termete, csengő hangja, világos előadása és erős temperamentuma, a nemes eszmék iránt való lelkesedése biztosították számára a szónoki előadás sikereit. Tartalmas, lelkes beszédeit nagy gonddal dolgozta ki és tűzzel mondotta el. A Kossuth-, Rákóczi-, s a márc. 15-i ünnepségeken, továbbá Ferenc József halála alkalmával mondott beszédei ünnepi megnyilatkozásai voltak hazafias lelkesedésének. Mint egyházi szónok is jeles volt. Szónoki tehetségét tanulmányaival gondosan fejlesztette. A májusi ájtatosságok alkalmával mondott beszédei, böjti beszédsorozatai stb. sok hívő lelkében ébresztettek áhítatot, sok fájdalomra nyújtottak vigasztalást. Különös kedvvel szólott a szentségimádás alkalmával az Oltáriszentségről, továbbá Szűz Mária fenséges alakjáról, anyai szeretetéről, a fájdalomról és szenvedésről. Alaposan kidolgozott szentbeszédeit igen sokszor szőtte át hazafias motívumokkal. Nem csoda, hogy szülővárosa egy ízben plébánosának óhajtotta. Ez a boldogultnak igen jól esett. Az ifjúság részére mondott beszédeiben is hivatott szónoknak bizonyult. Igen sok tudományos előadást is tartott. Értett hozzá, hogy miként szóljon a művelt közönséghez, de le tudott ereszkedni az egyszerű nép gondolatvilágához is. Előadásainak tárgyát leginkább a természettudományok köréből merítette, de igen élvezetesek voltak felolvasásai utazásairól, vidámságról, a jó modorról stb., továbbá 15 előadás keretében igen nagy hatással értekezett az esztergomi népfőiskolán a jellemről. Tudományos és szónoki munkálkodásának eredményei részben nyomtatásban is megjelentek. E kiváló férfiú váratlan halála méltán támasztott széles körben őszinte részvétet. Talpig férfi volt, erős akaratú, elveihez szilárdan ragaszkodó és szókimondó. Erős szervezetét már két év óta betegség őrölte, de agilitását nem törte meg. 1922. december első hetében meghűlt és szokatlan bágyadtságról panaszkodott. December 8-án marasztalás ellenére is, már betegen ment Budapestre szegény, beteg édesanyja látogatására, de ez már utolsó utja volt. Mellhártyagyulladása a fővárosban ágybadöntötte és néhány napi szenvedés után dec. 15-én kioltotta értékes életét. Mi is fölvetjük a kérdést Gaál Mózes főigazgató szavaival s ugyancsak az ő szivünk szerint mondott válaszával felelünk: „Miért, hogy Dombay Nárcisz képe újra-^meg újra megelevenedik az én lelkemben?" Azért, mert a jó tanár mellett a jó gyermeket is szerettem benne. Az anyjához siető gyermek volt ő ; a szeretet láthatatlan járó szalagához kötött kezes gyermek. Nyilvánvaló, hogy tanári rátermettségének erőforrása abban