Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1916

I. Ferenc József. DOMBAY NÁRCISZ főgimn. tanár emlékbeszéde Kedves ifjak ! ÉLYSÉGES bánattal eltelve és a súlyos csapás rendkívüli nagyságától egész valónkban megrendülve állunk Európa legnemesebb szívű fejedelmének, a mi volt szeretett apostoli királyunknak, I. Ferenc Józsefnek gyászos ravatalánál. Megcsukló térddel közeledünk szomorú bánatunkban nagy és jószívű királyunk kihűlt teteme felé, aki néhány hónap híján félszázadig hordozta szent István dicső és magasztos koronáját és aki még majdnem két évtizeddel hosszabb ideig ült a császári trónon. A legszomorúbb, a legveszedelmesebb és a legvéresebb időben hagyott itt bennünket nagy és jó királyunk. A mostani hatalmas és borzalmas világégés rettenetes napjaiban, amikor ezer és ezer család gyászol bánatosan édes szeretteinek elvesztén, ért bennünket a nagy családot, a hű magyar nemzetet ez a végtelenül nagy csapás, s ez a nehéz és lehangoló gyász. Jó, öreg királyunk meghalt; a derék és fáradhatatlan családfőt elvesztettük és szívszorongva keservesen siratjuk mindannyian Öt. Meghalt, örökre itt hagyott bennünket Ő, akinek fennkölt homloka köré az életnek szenvedései és súlyos csapásai valóságos mártírglóriát vontak. Eltávozott örökre és nem győzte kivárni az emberiség mostani hatalmas és rettenetes tragédiájának utolsó fölvonását.;