Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1916

Ön hibáján kívül miben vétkezett, Jó tettekkel vallott igaz bánatot. Ö nyújtott először segítő kezet, fölszáradt a könny, víz, ahol áradott. Be tudta ültetni lelkekbe a háiát. És ez egybefűzte népét és királyát. nagylelkűsége könnyen megbocsátott. Bár többször fentek tőrt titkon ellene. Örült a jónak... Sírt, ha könnyet látott. Tettében vezette: krisztus szelleme. Országok ereje — tudta — erkölcs, vallás. Rülönben a sorsuk: nyári csillaghullás... Ellen és barát egyaránt csodálta, hogyan töltötte be a nagy hivatást. fl munkában is az elsők között állva, mutatta népének a boldogulást. Rétélű kard helyett kézbe' munka légyen ! Dincsen áldás máson, csak a dolgos népen!... Élte céljául a Békét tűzte ki. Csak ez a népek szerencse csillaga. Ha hajójukat efelé vezeti, Szirtes zátonyokra nem jut az soha. CDert a népnek, amely tiszteli a Békét, halál és pusztulás gyökerét nem érték. Dapja alkonyán ép e Béke tünt el. köröskörül ellen támadt ellene. Cátta népét bátran, de vér özönnel Rüzdeni. fájt szíve... megtört ereje, fi Béke kedveért hivta népét harcba, magát meg e Béke hivta a magasba... Vihar tombol most is, mikor árvák lettünk... himbálják hajónkat tarajos habok. De minden veszéllyel — bizva — szembe nézünk :