Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915
7 megalapozást iparkodtak adni. (Csak mint érdekességet említjük meg, hogy Vaszary távoztával a Széchenyi pályadíj egyideig egyáltalán nem szerepelt, s amikor előkerült is, hosszabb ideig csak újabb nehézségek fölmerülése volt az eredmény — a régi hazafias, viribus unitis kevéssel sokat elérő együttműködés, az ifjúság nevelésének nagy feladatát előmozdító érdeklődés és áldozatkészség helyett.) Még nagyobb eredményt ért el az önképzőkör megalapításával. Ennek tagjai eleinte csak az ötödik és hatodik osztály tanulói voltak, ahol ő volt a főnök. Az elvetett mag jó földbe hullott: rövid idő alatt — már Vaszary Dózsa vezetése alatt — megalakult a teljes önképzőkör, melynek az összes felső osztályúak tagjai lehettek. Két év múlva megkapta a kör a megerősítést s különösen Majer István kanonok bőkezűségéből teljes erővel fejthette ki nemes hivatását az ifjúság önképzése terén, amin Vaszary oly lelkes buzgósággal, érdeklődést mutatva és érdeklődést keltve már önképzőkör nélkül is állandóan fáradozott. A tehetségesebb ifjakat folyton buzdítgatta, tételeket ajánlott nekik kidolgozásra s jó indulatú, atyai tanácsaival irányította munkásságukat. Tanítványai szeretettel, tisztelettel vették körül atyai barátjukat, ki „úgy bánt velük, mint jövendőbeli szabad férfiakkal" akkor is, mikor a munkáról volt szó, de bármikor az iskolán kívül is. Pedig már ekkor ismert neve volt. Amellett, hogy a régi szokással szemben idősebb tanár létére vezette a tanári értekezletek jegyzőkönyveit s az iskolai munkából mint osztályfőnök is kivette részét: amennyire gyönge egészsége engedte, irodalmi és tudományos foglalkozás kötötte le idejét. Amikor az abszolút kormány Bécsben és német nyelven követelt vizsgát a magyar tanároktól, a magyar bencések nem jelentkeztek reá; mihelyt Pesten is felállították a magyar tanárvizsgáló-bizottságot, Vaszary hamarosan jelentkezett és sikerrel meg is szerezte az oklevelet, jóllehet erre nem volt kötelezve. így ő lett áz első okleveles bencés tanár. Tankönyveit — Világtörténelem, 3 kötet. 1863. (Füssy Tamással együtt), majd 1868—69.; Magyarország története Horváth Mihály nyomán 1866., külön az alsó, külön a felső osztályok számára — már említettük. Mindezek több kiadást értek, sőt magyar történelmét német nyelven is kiadta „ Kurzgefasste Geschichte von Ungarn"
