Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

15 E roppant munkához természetesen segítő eszközökre volt szüksége. Ezért fordult körleveleivel, s amikor csak alkalma nyílt, élőszóval a papsághoz, főként egyházmegyéje papjaihoz, hogy bennük a zelus animarum, a lelkek üdvösségéért buzgólkodó igaz papi érzést minél inkább feltüzelje, a modern lelkipásztorkodás követelményeihez alkalmazza s mind a gyermekek oktatására, mind a felnőttek vezetésére kellő felkészültséggel lássa el. S amíg így a belsőségben, csendben, de annál mélyebb hatással működő egyházpolitikájával örök hálára kötelezte a magyar katholicizmust, az egész lényében pax-ot hirdető, de a szükség kényszerítéséből elszánt hitvédő harcossá vált főpap; amíg bíboros ornátusában, mint a magyar katholicizmus feje, szókimondó nyíltsággal, hazafias lelkének egész fönségével állítja a legelső magyar ember elé a nagysággal járó kötelesség, a nemzetfenntartó kereszt krisztusi tanítását, sőt kategorikus imperativusát; amíg óriási áldozatokkal gazdagította egyházmegyéjének egyházi és tanügyét új katholikus iskolák, templomok építésével, s itt ismét Esztergom hálás emlékezetébe is arany betűkkel írta be nevét, mikor bőkezű adományokkal gondoskodott a főgimnázium újjáépítéséről (20,000 korona), melynek egykor tanára volt, óvónőképző létesítéséről (16,000 f évi 10,000 korona), a tanítóképző újjászervezéséről (évi újabb 15,000 korona), a vízivárosi iskola kibővítéséről (s itt említhetjük meg a Szentháromság-szobrot is); amíg hatalmas anyagi támogatással alapozza meg a társadalmi szervezkedésnek a kezdet-kezdetén álló zsenge alkotásait (Szent-István-Társulat nyomdájára 40,000, sok ezerre menő, csak székfoglalóra 5000 koronányi adományok az esztergomi egyleteknek): legnagyobb örömét a néma nyomor enyhítésében, a szegények, betegek, árvák istápolásában, a titokban végzett alamizsnálkodásban találta, mely előtt nem jár harsonás hivalkodás, mely rejtekben teszi a jót, hogy fölfedezze s megenyhítse a szemérmes szegénységet, az igazán nélkülöző szerencsétlent. Szerét-számát ki tudná annak a sok ezernek, kiket irgalmas szamaritánus-kézzel istápolt; ki tudná összeszámlálni az adományok milliós összegeit, mikor csak Esztergomban a Kolos-kórház egyszerre 50,000 s évenkint 2,000 koronát kapott, mikor oly nagy bőkezűséggel gondoskodott a tanítók árváiról (30,000) s általában