Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

13 Mint győri házfőnök és igazgató azonban csak helyet változtatott: nagyobb tekintéllyel, némileg változott munkakörrel Vaszary maradt, ami Esztergomban volt: szerény, Isten szíve szerint való pap, a forrásokig hatoló, elmélyedő búvármunkával fáradozó történettudós, elragadó szónok és különösen az ifjúságot szerető tanár, aki állásának egész tekintélyét latba veti az ifjúság minél eredményesebb oktatásának a szertárak gyarapításával, önképzőkörrel, anyagi ellátásának a diáksegélyző-egylet feltámasztásával való biztosítására. Ennek méltánylásául adta a királyi kegy a Ferenc Józsefrend lovagkeresztjét, Győrvárosa pedig a legnagyobb tisztelettel s megbecsüléssel vette körül az ellentéteket elsimító, a város anyagi és szellemi előhaladásán betegeskedése dacára tettekkel fáradozó Vaszary személyét, úgy hogy búcsúzó beszédében a győri polgármester méltán mondhatta: „Tudományának minden felvillanását a közvetlenség világánál bámulhattuk s nemes szívének minden dobbanásánál érzelmeink fölmelegedhettek, midőn a mindenki által kedvelt tanár az ifjúság szellemét a tudomány fényével világította meg . . .; midőn a köztiszteletben és közszeretetben részesülő polgár a közügyekben e város jóvoltára munkás részt vett ki magának." Esztergom elvesztette Vaszaryt, mint tanárt, hogy Győrnek igazgatóul adja; Győr búcsúzott Vaszary Kolos igazgatótól, hogy mint pannonhalmi főapátot üdvözölje: a bencések őt választották meg fejüknek a nagynevű Kruesz Krizosztom örökébe (1885). Mert ha Vaszary csillogott is kifelé, nern kevésbé emelkedett ki a rendi életben. Mint a Felséghez terjesztett értesítvény mondja róla: „A fegyelmet atyai szívvel gyakorolja; a gyakorlati téren igazságszeretettel párosult bölcs itélőerőt tanúsít. Rendtársainak szeretete mindig féltékeny kincse volt és viszont ezek szívjóságát egyhangúlag magasztalják." Joggal mondhatta tehát főapáti beköszöntőjében: „Hoztam kedves Rendtársaimnak igaz, tiszta, testvéri szeretetet, esedezem: viszonozzák." Megsokasodott gondjai között — az ő vállára nehezedett immár az egész magyar bencés rend kormányzásának minden terhe, egyházmegyéje híveiről való főpásztori gondoskodás, az előtte eddigelé ismeretlen rendi gazdasági ügyek legfőbb intézése, a magas közjogi méltósággal együtt járó politikai és társadalmi szereplés — sohasem feledkezett meg eddigi munkásságának teréről, az iskoláról. És itt