Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

9 csak veszélyes és ölő mérget" szívjanak magukba a kellő kritika nélkül olvasó, még ki nem jegecesedett akaratú ifjak. Ezért áll oldaluk mellé nyugodt komolysággal, átható Ítélettel s biztos kézzel vezeti: Nézd a romboló gonoszt: a széthúzást, az önzést, az irigy gyűlölséget, mily sötét sorsot hoznak egyénre, nemzetre; nézd az igazat, a szépet, a jót: többet ér a durva erőnél, többet a fegyver­nél a tiszta lelkierő, az erős akarat. Ezért használ föl minden kínálkozó alkalmat, hogy nyomatékkal hangoztassa, az ifjú lélekbe mintegy belerögzítse az erkölcsi maximákat, meggyökereztesse azt a meggyőződést, hogy valóban nagyot, maradandót csak lelki, erkölcsi nagyság alkothat, a haza javát csak biztos erkölcsi alapon álló munka szolgálhatja, míg „a fényes tehetségű, de sötét lelkű emberek valóságos ostorai a társadalomnak". Ilyen hathatós tanításhoz természetesen magának az írónak, a nevelőnek erkölcsi emelkedettsége szükséges: csak tűz gyújthat tüzet. És Vaszary hatott, gyújtott, mert hőseinek jellemrajzához a vonásokat önmagából vette, hiszen minden író minden írása, be­szédje, többé-kevésbé magát az egyént tükrözi. A tettekben megnyilatkozó hazaszeretet, melyet egyformán meleg színekkel festett a csatamezőn harcoló hősben, a gondos előrelátással népéért minden áldozatra kész kormányzóban, az ugaron munkálkodó közgazdában s a könyvei közt búvárkodó tudósban : ott gyökerezett a lélek szerint negyvennyolcas honvéd Vaszary szivé­ben. Ez a mélyen ható hazafias tűz adott szárnyat szavának Pápán, hol rajongott érte a nép; ez tette ékesenszólóvá az iskolában, mikor a haza reményeihez fordult: ez tör ki az írás fekete betűiből, me­lyekben a lélek rögzíti meg magát. így aztán nem csoda, ha tanít­ványai bevallják: „Csupa láng, csupa rajongás voltunk igéi nyomán a hazáért." És hogy milyen melegen, mekkora bensőséggel erősíthette tanítványai lelkében a szülők, az édesanya iránt köteles szeretetet, csak írását kell felütnünk: „Nincs, nem is lehet nagyobb boldog­ság, mint a forrón szerető anya mellett — hallani azokat az áldó ajkakat szólani, melyeknek csókja oly édes, oly jótevő, — látni azokat az örökké mosolygó szemeket, melyekből mint a szív tük­réből, a gyermeke üdvéért annyira epedő kedves jó anya szent szeretete kisugárzik." — Aki így érzi az anyai szeretet melegét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom