Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1915

33 C) A tanulók. 1—3. Tanítványaink a háborúban. Közel két éve lesz már, hogy súlyos és nehéz megpróbáltatások küzdelmes napjait éljük át. Az a hatalmas és borzalmas világrengés, amely Európa népeinek életében végigsöpört, sajnos, a nemzetek legértékesebb és legféltettebb javait is megtámadta és pusztulással fenyegette. Dicső múltú magyar nemzetünknek hosszú, évezredes munka és nehéz küzdelmek árán szerzett kultúrjavai forogtak kockán a nagy világháborúban, melyeknek megőrzésében és megvédelmezésében egybe kellett forrnia minden igaz magyar szívnek és léleknek. S hála az isteni Gondviselésnek, a haza derék fiai, a magyar nemzet lelkes vérei mindannyian felfogták és átérezték a fenyegető veszedelem nagyságát és hősi lelkülettel, bátor elszántsággal siettek és sietnek ma is fegyverbe állani és síkra szállani az édes haza hívó szavára. A „veszélyben a haza" komolyan hívó szózat megdobogtatta minden igaz érzésű, lelkes magyar keblét és örömmel, nemes elszántsággal mennek ma is nap-nap után derék testvéreink abba a hatalmas harcba és nehéz küzdelembe, amelyet szeretett hazánk létéért, fennmaradásáért, szabadságáért, és legértékesebb kultúrjavaiért vív. És mi — a kultúra szerény munkásai és harcosai — nemes büszkeséggel és igaz örömmel látjuk, hogy a magyar nemzetnek ezen áldozatos harcában teljes odaadással, a lelkesedés egész melegével vesznek részt a nemzet legjobbjai között a mi intézetünk növendékei is. Őreájuk is szükség volt; hívta őket is a haza és vitte őket a lelkükben élő és tettekre vágyó honszerelem büszke érzése és melegsége a csendes munka békés útjáról a hatalmas küzdelmek áldozatos helyére, a vérrel permetezett csatamezőkre! És ők mentek bátran, erős lélekkel, telve bizalommal és reménnyel szent és igaz ügyünk biztos sikerében ! Öröm volt látni

? élvezet volt szemlélni azt a lángoló lelkesedést, amelynek hatása alatt sugárzott a szempár, kitüzesedett az arc! 3