Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1914

20 Bé nyomván süveget s megrázintván kacagányát: „Három márjás" — úgymond, párja az illyen-amollyan!" Kérdi az úr: ,,Id' adod fele árán?" — Ő biz az apja Lelkének sem alább párját egy kurta forintnál". Döbrögi vág egyet sinkójával; nosza három Fogdmeg toppan elő; Matyit a kastélyba cibálják; Lúdját elhajtják; és a kapu közt hevenyében ötvent vágnak rá, mellyet süvegelve faránál Egy ispán híven számlált, és Döbrögi bőrös Karszékből szemlélt". (Első levonás). A süvegelésnek jelképes értelemben való alkalmazását mutatják a következő régi szokásmondások: „A süvegelést meguntam előtte" (Bar. Szabó D. Kisd. szót.

2 224.). „Az elrejtett kincsnek, titkos hegedűsnek kevesen süvegelnek". (Kisviczay, Adag. 379.). „Gazdagságért senkinek ne süvegelj!" (Eny., Gizm. 15.) „Gyermeknek játékért, leánynak (asszonynak) sírásért ne süvegelj te soha!" (Kisv., Ad. 340.) Azután Gyöngyösinek Thökölyt magasztaló eme sorai: „Méltóság követi valamely felé lép, Méltán süvegelhet neki sok ezer nép". (Az ki régen... Thaly, ftdal. I. 141.) Régi dicső multunkat visszasóhajtó, többször hangoztatott magyar kívánság volt azelőtt, hogy — „Legyen úgy mint régen vó't : Süvegelje meg a magyart Mind a horvát, Mind a német Mind a tót!" Miként a süveg önkéntes levétele a tiszteletadásnak, úgy erővel való letétetése, fejről való leütése, kidobása, porba ejtése a megszégyenítésnek és szégyenülésnek jele volt őseink szemében. Egy 17. századbeli versben teszem a következő kemény fenyegetés tűnik fel: „Szélvész-hozta fiát megkisebbíttetem: Süvegét fejéről még ma letétetem /" (Thaly, Vit. én. II. 257.)