Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1913

4 Azért, Kedves Fiaim, a kongregációban erősbödnünk kell a hitben és ápolnunk kell a hitet. Amint az apostolok kérték az Urat, az Üdvözítőt, hogy öregbítse bennük a hitet: úgy a jó kongreganistának is mindig kérnie kell az Urat, hogy a hitet erősítse, ápolja benne és másokban, akik tagjai a kongregációnak. Amint, Kedves Fiaim, a páncélos hajónak oly erősnek kell lennie, hogy arról viszszapattanjanak még a legerősebb ágyúgolyók is: úgy olyannak kell lennie az igaz kongreganista hitének is, hogy róla viszszapattanjon a támadásnak és hitetlenségnek minden nyila. Mert, Kedves Fiaim, ha egyszer ki fogtok kerülni az iskolából az életbe, mindnyájan a komoly harcok közepében fogjátok magatokat találni, azon harcokéban, amelyekben a legerősebb támadások lelkünknek és szivünknek legnagyobb kincse: a hit ellen intéztetnek. És ebben a harcban találkozni fogtok mindenféle emberekkel. Ott fogjátok találni a hitbeli nihilistákat, akik semmit sem törődnek a hittel és azt gondolják, hogy ők modernek és műveltek, amikor megtagadják apáik hitét. Sajnálatra méltó lelkek, akik sohase foglalkoztak komolyan a hittel és sohasem mélyedtek el igazán a hit igazságaiba! Ott fogjátok látni és hallani, Kedves Fiaim, a nagyszájú és szemérmetlen hitbeli kritikusokat, akik mit sem törődve a hitben megnyilatkozó isteni tekintéllyel, azt hangoztatják, hogy ők csak azt fogadják el igazságnak, amit véges eszükkel teljesen képesek felérni. Szerencsétlen emberek, akik nem tudják, hogy e hit nem ennek a világnak a nyelvén beszél hozzánk és hogy e hitnek igazságai meg nem mérhetők és ki nem fejezhetők azokkal a szavakkal, melyeket a köznapi szótárakban találunk. A hit egy magasabb világ értéke, amelynek súlyát nem lehet a mindennapi élet kalmár-mérlegével megmérni; a hitnek néha egy egészen más terület a színhelye, amelyre, ha rá akarunk lépni, le kell először vetnünk saruinkat, mert az országút porával a hitnek szentélyébe nem léphetünk. És fogtok találni embereket, akik teljesen szakítottak a hittel, de midőn már előbb szakítottak az erkölccsel. Fogtok találni Coriolanusokat, akik elhagyták a hazát: az egyházat, hogy annál szabadabban élhessenek az ő testük szenvedélyei szerint. És mindezek közt, Kedves Fiaim, a kongreganisták a hit őrei és kegyeletes ápolói.