Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1911
4 írja emlékkönyvének első lapján, melyben „Az én kis virágos kertem" címen számos költeményét összeírta: Ha engem kerestek, itt is kuttassatok! Egyet-mást mondanak ezen fakó lapok. Mi szivemben forrott, mi lelkemben égett, Ha benn meg nem fért már, itt lelt menedéket. Amint a jó Isten tudnom megengedte, Itt van egyszerűen dallá szövegezve. Szívem dobbanása tán megérzik rajtok: Lelkem a kiáltó, ezek a — visszhangok. (1900. okt. 10.) Költeményeiben többnyire vallásos és magyar történelmi tárgyakat dolgozott fel, de sokban — mint dalaiban és emlékverseiben — saját nemes lelkének egyéni érzéseit örökíti meg költőies közvetlenséggel. Irt két ifjúsági verses színjátékot is, melyeket több középiskolában nagy hatással elő is adtak. De nemcsak a költői eszmék s magasztos tárgyak, hanem a mindennapi élet eseményei és bajai, társadalmi és városi közérdekű kérdései* is érdekelték, melyekről a pápai és esztergomi helyi lapokban írta meg vezércikkeit a szerető városi polgár szívének melegével s elméjének éleslátásával. Mindezen jeles tulajdonaiért büszkén vallotta egykor magáénak Pápa városa, hol öt évi működésével nemcsak azok szeretetét és tiszteletét nyerte meg, akiknek fogékony szívébe, eszébe átültette a lelki és szellemi művelődés nemes virágait, kincseit, hanem meghódította önzetlen, fáradhatatlan társadalmi munkásságával az egész városi közönséget. Alighogy elfoglalta állását a pápai gimnáziumnál, rövid idő alatt megismerték benne azt a férfiút, kinek nemcsak a katedrán kell eredményes működést kifejtenie, de akire rátermettségénél fogva a társadalmi és egyesületi élet terén is nagy feladatok megoldása vár. Hornig K. báró veszprémi püspök kinevezte a pápai kath. legényegyesület elnökévé. Hogy itt mikép működött, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a szeretett elnök távozásakor az egyesület nagy ünnepség keretében leleplezte arcképét; s hogy az igazi érdem s önzetlen munka nyomában nem muló, hervadó „hálavirág" fakad, mutatja az, hogy az egyesület az idei közgyűlésén — tehát négy évvel távozása után — egyhangú lelkesedéssel örökös tisz-