Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1910
8 [t. i. a tánc] annyira, hogy valamely lakodalomban nem táncolhatnak, azt lakodalomnak sem tartják, hanem táncra indulnak penig, aki effélét ezelőtt nem látott volna, azt tudná, hogy mind megdühödtenek és megbolondultának." A föntebb említett Gyulai Mihály (1681.) idézi egy nagy tekintélyű embernek eme latin nyilatkozatát Magyarországról: „Nunquam vidi, nec audivi regnum ullum maiori gaudio ac tripudio periturum, quam Hungáriám, azaz : soha nem láttam, sem hallottam olyan országot, amely nagyobb örömmel és táncolással veszett volna el, mint Magyarország. 5 ez a keserű nyilatkozat aligha lehetett valami túlzó, mert nem egyetlen abban a korban. Sőt jóval utóbb is akad mása. így teszem Vajda Sámuel tihanyi apátúr még a XVIII. század második felében is hasonló megállapítást tesz: „A táncot — írja — oly buzgósággal kezdik az ifjú cselédek, hogy mindaddig belé nem unnak, míg a csipejeknek forgó csontja ki nem menyül, és minden bokájok helyéből ki nem iszamodik, úgyhogy sokszor a táncban jobban elfáradjanak, mintsem ha napestig egy nedves szürűn cséplettek." Az látszik ebből, mintha a tánckedv időnként valóságos táncdühhé fokozódott volna apáinknál. Külön tanúság gyanánt idézhetjük reá azt az esetet is, melynek a hegyaljai városok egyikében történtéről Gyulai a következő szavakkal bizonykodik : „Egyszer egy deli termetű asszonynyal addig táncoltanak az udvari nemesek és szolgák, hogy mikoron az udvari szokás szerént térdet-fejet hajtott volna az asszony a véle táncoló személynek, az egész vendégségben levőknek, kiváltképen a fő-fő embereknek, lerogyik és menten szörnyű halált hal." A táncszenvedelem erőt vett koron és nemen egyaránt: szülők és gyermekek, fiatalok s öregek, nők és férfiak — mind-mind féktelen kedvteléssel „hipphoppoltak" — „toporzékoltak" — „szöktek s rúgtak," valahányszor csak szerét ejthették. Szentpéteri István 1697-ben kemény szavakkal orcázza az akkori szülőket, hogy csak valami tomboló lakodalmat kaphassanak, menten odamennek gyermekestül és „nemcsak fiokat és leányokat bocsátják a fajtalan táncra, hanem magok is örömest azt eljárják, még pedig gyakorta olyak, kiknek fél lábok Cháron csolnokjában avagy koporsóban vagyon 1 1. A fiakat és lányokat különben nem
