Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

25 tergomban; köztük 1861-től 1868-ig kiváló disze volt az intézetnek az, akit 1885-ben mint győri főgimnáziumi igazgatót rendünk főapátjának választottunk és aki 1892. óta Magyarország első főpapja, biboros főpásztorunk, Vaszary Kolos. * * * Intézetünk mindig elég nagy látogatottságnak örvendett; régebben, amikor még közelben nem volt annyi gimnázium, messzebb fekvő vidékekről is felkeresték a tanulók. A felső vidékről azért is jöttek, hogy elsajátítsák a magyar nyelvet; nagy vonzóerőt gyakorolt a papi pálya is. Scitovszky hercegprímás legszívesebben a helybeli gimnáziumból vett föl növendékeket. 1851—52-ben, midőn intézetünk algimnázium volt, természetesen legkevesebb volt a tanuló; az egyik évben 124, a másikban 113. A szabadságharcot követő nyomor és elszegényedés is éreztette hatását. A 60-as években azonban állandóan emelkedett a szám, 67-ben és 68-ban közel 500 volt a tanuló. 1885-ben Simor János, hercegprímás elrendelte, hogy azontúl az esztergomi főegyházmegye gimnázista növendék-papsága az esztergomi főgimnáziumot látogassa; addig csak érettségit tett itt. Ez a rendelet jelentékeny gyarapodást okozott; azóta évenként 70—80 növendékpap látogatja a felsőbb osztályokat. Sok jeles egyházi férfi került ki az esztergomi gimnáziumból; itt jártak hosszabb, rövidebb ideig: Haynald Lajos, Samassa József, Császka György, Rimely Mihály és Károly, Fraknói Vilmos, Knauz Nándor, Majer István, Czuczor Gergely, Rónay Jácint, Csernoch János, továbbá sokan az esztergomi főkáptalan most élő tagjai közül: Graeffel János, Roszival István, Pór Antal, Vencel Antal, Molnár János, Walter Gyula, Andor György, Brühl József, Rott Nándor, Koperniczky Ferenc. Világiak közül: Baross Gábor, Kruplanicz Kálmán, Polónyi Géza, Mérey l.ajos, Pongrácz Jenő, Czobor László, Niedertnann Gyula, Forster Gyula, Pauer Imre, Sághy Gyula és természetesen Esztergom megye és Esztergom város mostani intelligenciájának nagyobb része, köztük Perényi Kálmán, Vimtner Imre, Magos Sándor. Intézetünk tanulói nagy részben szegény szülők gyermekei. Kisiparosok, kiskereskedők, tanítók, szerény fizetésű tisztviselők és szegény sorsú földmivesek gyermekei adják a tanulók legnagyobb kontingensét. Ezek köziil akárhányban megvolna a tehetség, a szorgalom, a hivatás a művelődés lépcsőjén fölfelé haladni, de hiányzik a szülők anyagi képessége. De bátran mondhatjuk, hogy a primási városban nagy támogatásban részesül az arra érdemes szegény tanuló. A szeminárium évről-évre sok tanulót részesít élelmezésben. Biboros főpásztorunk, továbbá a székesfőkáptalan is állandóan sokat tesznek szegény tanulóink érdekében. Ő méltósága Klinda Teofil dr., prae-