Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1909

22 királyi rendelet ezen év március 12-én csakugyan meg is jelent, amely szerint a sz. Benedek-rend összes jogaiba és javaiba teljes épségben visszahelyeztessék, hogy az istentiszteletet és az ifjúság nevelését és oktatását előmozdítsa. Ezen kir. rendelet 2. pontja a többi között kötelességgé tette rendünknek hogy Esztergomban is átvegye a gimnáziumot. A kir. rendelet meghagyta ugyan az egyes megyés püspököknek, hogy az egyházmegyéjükbe fölvett rendtagokat a rend kebelébe visszabocsássák, mindamellett eleinte kevés embere volt a rendnek. A visszatért rendtagok száma 41 volt; ennyi emberrel nem lehetett betölteni az átvett gimnáziumok kathedráit, annál kevésbé, mert a rendnek saját külön egyházterületén még lelkészkedéssel is kellett foglalkoznia. Ezért tehát csak fokozatosan vehette át a rend a gimnáziumokat. Esztergomra csak 1809-ben került a sor, de a helytartó tanács megkeresésére 1808-ban előzetesen már két áldozópapot és két növendéket küldtek Pannonhalmáról Esztergomba- tanárnak. 1809. évi december 11-én azonban véglegesen vette át a rend az esztergomi gimnáziumot. Lakásul a tanárok számára a tanulmányi alap megvette a várostól 25 ezer forintért a pálosok egykori házát, jelenlegi székházunk egyrészét. A rend is előzetesen már vett egy nagy kertet, a szőlőhegy aljában a Német-uccában; a kertben ház is volt, a mostani Ivánovicsféle ház; ott laktak a tanárok addig, míg a pálosok egykori házában megtörténtek a szükséges átalakítások. A templomra vonatkozólag a helytartótanács abban állapodott meg a főapáttal, Nóvák Krizosztommal, hogy a bencés tanárok a sz. Ferenc-rendiek templomát használják, ott legyen egyúttal az ifjúsági istentisztelet. Első bencés igazgató volt Fenix Wolfgang. Tanár 6 volt, osztály is 6, minden osztálynak meg volt a maga külön tanára. A tanárok között volt Szeder Fábián jeles író, később igazgató. 1849-ben megjelent az osztrák közoktatásügyi miniszter által kiadott Entwurf, mely uj tantervet rendelt el és az iskola külső képét is megváltoztatta. A teljes gimnázium osztályainak számát 6-ról 8-ra emelte oly módon, hogy a 4 alsó és 4 felső osztály valósággal külön egészet alkotott. Mindkét fokosztályban jóformán ugyanazon tárgyak szerepeltek, csakhogy más volt a terjedelem és más a cél. Az alsó 4 osztály inkább a gyakorlati élet szolgálatában állott és befejezett egészet alkotott; a felső 4 osztály tudományos módon tárgyalta ugyanazt az anyagot és az egyetemre készített elő. Az új tanterv nagy csapást jelentett Esztergomra. Az esztergomi 6 osztályú gimnázium nem illett bele a tanítás új keretébe és minthogy a kormány az esztergomi főgimnáziumot nem vette fel azon intézetek közé, amelyeket teljes, vagyis 8 osztályú gimnáziumokká szándékozott fejleszteni, azért az esztergomi gimnázium a nyilvánossági jogot csak úgy tarthatta meg, hogy az 1850—51. isk. évben 4 osztályú algimnáziummá alakult át. Esztergom közönsége ezen változtatásba nem tudott belenyugodni; még a nagy iskolai vakációban tartott gyűléséből azon kérelemmel fordult Scitovszky