Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1908

8 Karthagóba küldte, amely abban az időben a tudományosság székvárosa, de egyúttal a feslettség és kicsapongások fészke is volt. Ágoston tehetségével és szorgalmával magasan kiemelkedett társai közül. Elragadó előadása már ekkor sejtette, hogy ő született szónok és a szónoklattannak legtehetségesebb tanítója lesz. Tanulmányai befejezése után valóban mint ilyen lépett föl szülővárosában; nemsokára azonban Karthagóba került, ahol az ékesszólás hírneves tanára lett. Ágoston ifjúsága — mint maga bevallja — a féktelen kicsapongások szakadatlan láncolata volt. Karthagóban a legnagyobb könnyelműséggel merült el a bűnök és élvezetek fertőjében; arról, amit gyermekkorában istenfélő anyjától Jézusról és tanításáról hallott, teljesen elfeledkezett. Az eretnek manikeusok azzal az Ígérettel, hogy szemét az igazságnak megnyitják, őt behálózván, hozzájuk csatlakozott; mert úgy gondolta, hogy hitrendszerükben a keresztény hitnek a saját hajlamával megegyező, valódi értelmezését feltalálhatja. Jámbor anyja keserű szívvel szemlélte fiának mély erkölcsi sülyedését és forró könnyek között szüntelen kérte Istent, hogy adjon kegyelmet Ágostonnak a megtérésre. Egy ízben egy szentéletű püspököt is fölkért, hogy kísérelje meg eltévedt fiának a jó útra való térítését. A szent püspök a fájdalmas könnyeket hullató anyának biztatóan felelt: Távozzál nyugodtan és imádkozzál; mert oly gyermek, kiért ennyi könny hull, nem veszhet el. Ágostonnak terhére volt folytonosan anyja könnyeit látnia, panaszait és szemrehányásait hallania, másrészt karthagói tanítványainak vadsága és a tanulás iránt való idegenkedése is elkedvetlenítette. Ezért a várost elhagyva, 29 éves korában Rómába költözött. Bár ékesszólása folytán itt is csakhamar nagy híre jutott, római élete sem volt kellemesebb az előbbinél. Ez időtájt Milanóban az ékesszólás tanárává jeles, képzett egyént kerestek. Ágoston nyerte el a tanári széket, amelyre nagy örömmel és a legszebb reménnyel lépett. Dicsőségvágyának itt új tér nyilt. Milánó püspöke ekkor a nagy befolyású, kitűnő ékesszólású szent Ambrus volt. Ágoston meglátogatta őt és gyakrabban érintkezett vele. Többször eljárt a nagyhírű szónok szent beszédeire is, de csak kíváncsiságból, a szónoki előadás megfigyelése végett. Lassankint azonban — mint önvallomá-