Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1907
12 lile conversus, stricta framea, coniugem, ut petebet, obtruncat seque in medium hostium coniicit atque ita fortiter dimicando occiditur." 1) Magyarul: „A parasztoknak nagy tömege csődült össze Maroth falunál a Vértes nevű hegyekben Buda és Esztergom között, feleségeikkel és gyermekeikkel, akikhez néhány nemes és vitéz is csatlakozott, kik az ütközetből megmenekültek. Ezek közt vitéz Dobozi Mihály háta mögé a lovára emelvén nejét — amint sokan beszélik, az öldöklésből kimenekült. A törökök azonban űzőbe vették őket, mire az asszony látva a férjét üldöző ellenség közeledését és meggondolva a ló gyengeségét meg lankadtságát, azt mondják, hogy kérte az urát, mielőtt gonoszul az ellenség kezébe jutna, ölje meg őt. Az mint vitéz ember vigasztalta nejét és bátorította, hogy legyen erős lelkű, az Isten majd sértetlenül kiszabadítja őket; de minden hiábavaló volt. Mert amidőn a törökök már-már nyomukban voltak, az asszony leugrik a lórul. Amaz megfordulva, hihúzván kardját, kívánsága szerint megöli feleségét, azután az ellenség közé veti magát és vitézül harcolva esik el." Istvánffy meg így ír az idézett helyen: „Nec uspiam hostissaevitiae fortius validiusque obviam itum est, quam ad Marotham, Archiepiscopi Stiigonietisis municipium, secessu et venatione eius clarutn; ad eum enim locum plurimi mortales ex vicinis locis cum uxoribus et liberis confugerant, illudque valló fossaque saepiverant ... Ex Solimani castris maiores colubrinae sine mora allatae sunt" . . . (Sehol sem állottak oly bátran és erősen ellent az ellenség dühének, mint Maróthnál, az esztergomi érsek híres üdülő és vadászó helyén: ide menekült ugyanis sok halandó a szomszéd vidékekről feleségeikkel és gyermekeikkel s azt sánccal és árokkal vették körül .. . Szulejmán táborából hoztak tüstént nagyobb ágyukat, t. i. a tábor ostromlására.) Verancsics Antal, a későbbi esztergomi érsek röviden, de tömör magyarságával végül a következőkép számol be az eseményről: „Az Vértesben, az hol a szeginsig táborral meggyűlt vala egy tó mellett fieregy-nél és Maróth-rtál, az terekek sok keresztény gyűlt népet táborban megverik és mindnyájokat levágák." 2) Zermegh—Schwandtner, Scriptores Rerum Hungaricarum, II- 384—5. 1. Folio. 2) Monumenta tiungariae Historica, Scriptores, III. 24. 1.
