Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1905
17 alaphangot, melyre c M-nek és ^"-nek csomói esnének s így ez utóbbi felhangok a C zöngésekor kimaradtak. Alig szükséges külön megjegyeznünk, hogy e kísérleteink sikere a szóban forgó hangoknak tiszta hangolását feltételezi. A felhangokra vonatkozó vizsgálat úgynevezett rezonátorok, egyiittzengők segítségével eszközölhető. Rézből, vagy üvegből készült s egyik oldalukon csúcsba menő, szűk, a másikon pedig bővebb köralakú nyílással ellátott gömbök ezek a legkülönbözőbb sugarakkal. Mindegyik gömbnek megvan a méreteinek megfelelő sajátos hangja, mely tisztán, észrevehetően megszólal, ha a rezonátort az elemzés alatt lévő hangzó testhez közelítjük s ebben a rezonátor hangja, mint harmonikus felhang bennfoglaltatik. Ily vizsgálatokból kiderül, hogy öblös palackok, födött sípok, a húrok flageolette hangjai, a lágy, szoprán fejhangok, a gyönge fuvolahangok megközelítőleg tiszták, harmonikus felhangok nélkül valók. Ha az első felhangok mérsékelt erősséggel színesítik az alaphangot, ez teljessé s behízelgően kellemessé válik : ilyenek a kürt zöngéi. A rézfuvók átható, éles, harsogó hangja a nagymennyiségű magas rendszámú felhangok következménye. A páratlan rendszámú felhangok színezte zöngék lágyak, az orrhangra emlékeztetők, mint a födött sípok s klarinétek hangjai. A színezetre döntő befolyása van az anyagnak, melyből a hangszer felépült (fafúvó, rézfúvó) s természetesen a hangébresztő anyagnak is (selyemhúr, ezüsthúr). E tekintetben nyilt, eleddig csak kevéssé kutatott tér nyílik a vizsgálónak. Csak most jutottunk azon helyzetbe, hogy a zenei hangnak pontos leírását adjuk. A zenei hang több, szabályszerűen ismétlődő s elég gyors rezgés eredménye, melyeknek rezgésszáma a természetes egész számokkal feltüntethető viszonyt mutat. A legkisebb rezgésszámnak megfelelő legerősebb hangot alaphangnak, az egész számú többszörösöknek megfelelőket harmonikus felhangoknak nevezzük. Ez utóbbiak oly finoman simulnak az alaphanghoz s oly diszkréten színezik, hogy puszta füllel egyenkint, külön-külön rendszerint nem is vehetők észre. A jó zenei hatás feltételezi még, hogy az alsó öt-hat felhang meglehetős, a magasabb rendszámú felhangok pedig csekélyebb erővel vegyenek részt a színezésben.
