Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1903

26 szoba falán a padlózattól számítva. A magasság megítélésében — akárhányszor ismételjük is e tréfás kísérletet — folyton tévedés áll be. Ehhez hasonló és szintén mulatságos csalódást kelthetünk fel a megtöltött kávés csészével, ha felszólítunk valakit, jelölje meg a kávés kanálnak azt a részét, amely a kávéba fog merülni. Itt is csalódunk, mert a folyadék mélységét nagyobbnak ítéljük épúgy, mint előbb a kalap magasságát. Habár a számtalan sok eset közül e két példa is kétségtelenül meggyőz bennünket arról, hogy a geometriai-optikai csalódások a mértani alakzatokon kivül másutt is szerepelhetnek, mégis legszembetűnőbb alakban ott nyilvánulnak leggyakrabban, ahol a testek fönnebb megállapított méretviszonyaival foglalkozunk, ez pedig a mértan tárgyát teszi elsősorban. A mértan az idomok vagy alakzatok tulajdonságaival : alakjával, nagyságával, helyzetével, irányeltérésével, a mértani alakok s az őket alkotó elemek egymáshoz való viszonyításával fogfalkozik, érthető tehát, hogy ezen tulajdonságok vizsgálata közben legkönnyebben és leggyakrabban jelentkezhetnek ezen tévedések. Mi is, midőn a geometriai-optikai csalódások számtalan sok esete közül néhányat meg akarunk ismertetni, leginkább a mértan köréből vett példákat és a csalódások bemutatására alkalmas alakzatokat veszünk elő, hogy ezen csalódások megfejtésénél jelentkező nehézségeket legalább részben eltávolítsuk, mivel a csalódások magyarázatát befolyásoló tényezők a példák és alakzatok helyes megválasztásával sokféleképen változtathatók és a szükséghez képest számuk lényegesen leszállítható. A mértani alakzatok szemlélése közben jelentkező tévedések nagyon is változatosak és sokfélék s épen azért mi a dolog egyszerűsítése céljából csakis a síkban fekvő alakok tulajdonságainak vizsgálata közben előforduló csalódásokat fogjuk néhány érdekesebb esetben feltüntetni s a lehetőség szerint megmagyarázni. Mivel a mértani idomok két legfontosabb tulajdonsága a nagyság és az irány, ennélfogva a geometriai-optikai csalódásokat is két osztályba sorozzuk s megkülönböztetjük : az alakzatok nagyságának megismerése közben és az irányeltérések vizsgálata közben föllépő tévedéseket. Mindkét esetben, hogy a csalódás létesülhessen, szükséges az alakzatokat egymással viszonyba állítani s a nagyság és irány szempontjából összehasonlítani. S ha ezen eljárásunk nem helyes, akkor az egybevetés és mérés eredménye hibás szemléleti kép lesz, amely csalódást rejt magában. A legutolsó tiz év leforgása alatt az érzékszervek és a lélek működéseivel foglalkozó tudósok egész sora tette a geometriai-optikai csalódások változatos csoportjainak megfejtését kutatása tárgyává, úgy hogy nehéz lenne felsorolni azon műveket, amelyek ezen tévedések valószínű magyarázatával és megfejtésével foglalkoznak. Ezen vizsgálódások nagy száma világítja meg azt a kürülményt is, hogy a geometriai-optikai csalódások megfejtésére nyújtott elméletek nag3^on is sokfélék és lényegesen különböznek egymástól. Ezen kérdéssel foglalkozók közül némelyek tisztán fiziológiai — a látás érzékszervében gyökeredző — okokra vezetik vissza a csalódások keletkezését, mások meg